A mi terünk / Our Space – harmadszor is!

Az A mi terünk / Our Space a Pro Progressione, a Józsefváros Közösségeiért Nonprofit Zrt., és a Józsefvárosi Önkormányzat projektje, amely a Józsefvárosi Múzeum és a Csiga Café közreműködésével valósul meg.

A programok ingyenesen látogathatóak!

A projekt támogatói:
Nemzeti Kulturális Alap
Imre Zoltán Program
Visegrad Fund
Kreatív Európa program
Emberi Erőforrás Támogatáskezelő

Részletes program:

*Péntek (szeptember 9.)*

17:00 Salgó Viktória koncert
18:00 Művészeti aktivizmus – kerekasztal beszélgetés
19:00 Horváth Kristóf koncert
——————————

*Szombat (szeptember 10.)*

12:00 HoME installáció (House.Music.Europe)
12:00 Mesél a tér
14:00 Közösségi uzsonna – Amit az egyik komposztol, Abból a másik megkosztol – Rákóczi tér csarnok bejárat
14:00 Bábozd zöldre workshop – Bacsó Béla utca
15:00 Krasznai Gíta
16:00 Térelválasztó-közösségösszekötő textilelemek – dekoráló és varrásalapozó workshop a Pinkponilo csapatával – Bacsó Béla utca
17:00 Mindenki tangója – Rákóczi tér csarnok bejárat
19:00 Handpan dallamok – Ditrói Bernadett & Döme Judit & Nyikos Mónika – Rákóczi tér csarnok bejárat
——————————

*Vasárnap (szeptember 11.)*

Táncelőadások – Rákóczi tér csarnok bejárat
11.00 Hall of Parkour Hungary X Flying Bodies: Birds flying high – 15-20’
11.30 Willany Leó – 35′
12.20 Bot Ádám: Homályállapot – 20′
13.45 Tóth Laura: Follia – 20′
14.20 Közép-Európa Táncszínház / Dabóczi Dávid: Szerver – 20′
16:00 Dromara koncert
————————–

A programokról a Papageno oldalán is olvashattok: https://papageno.hu/promocio/2022/09/a-mi-terunk-ismet-jon-az-our-space-a-rakoczi-teren/

Környezetvédelmi és szociális művészeti témájú projektjeinkhez keressük KOMMUNIKÁCIÓS MUNKATÁRS kollégánkat!

Ha érdekel, milyen szerepe van és lehet a művészeteknek a környezetvédelmi vagy a szociális kérdések feldolgozásában és még a marketing és a kommunikációs világa is vonz, ha szívesen megtanulnád, hogy kiknek szól egy nemzetközi projekt és milyen eszközökkel és csatornákon tudjuk őket megszólítani, akkor nálunk a helyed!

Csatlakozz hozzánk Kommunikációs Munkatársként, és szerezz tapasztalatot vagy kamatoztasd az eddig megszerzett tudásod nálunk!

Kik vagyunk?
A Pro Progressione egy magyar művészeti szervezet, amely hazai és nemzetközi kulturális együttműködések révén köti össze a különböző művészeti ágakat és képviselőiket. Ezen kapcsolatokból született számtalan kreatív ötlet mentén amatőr és profi művészek, a kulturális szféra szereplői és más – nem művészeti – területek szakértői találkoznak és kezdenek el együtt gondolkozni, hogy a sokszínű projektek keretein belül új és formabontó válaszokat adjanak korunk kérdéseire.

Milyen feladatokra számíthatsz?
a, környezetvédelmi és szociális projektek kommunikációs stratégiájának kialakításában való aktív részvétel, ezen projektek operatív kommunikációs feladatainak önálló menedzselése
b, nemzetközi kommunikációs és marketing trendek folyamatos figyelése
c, nemzetközi és hazai kapcsolatrendszer építése, ápolása
d, részvétel új projektek kommunikációs szempontú előkészítésében
e, adminisztrációs feladatok
f, alkalmanként a kommunikációs menedzser munkájának segítése


Amit kínálunk:

a, tapasztalatszerzés nemzetközi projektek (Erasmus+, Creative Europe) kommunikációjának tervezésében és lebonyolításában,
b, munkavégzés nemzetközi környezetben,
c, dinamikus, fiatal csapattal való együttműködés,
d, nonprofit szektorban kiemelkedő, versenyképes alapbérezés és teljesítményalapú kiegészítés
e, rugalmas, irodai (Budapest, I. Iskola utca 28.) és otthoni munkavégzés vegyesen

Amit elvárunk:
a, biztos angol nyelvtudás (írásban és szóban egyaránt),
b, dinamikus, gyors, önálló, pontos, megbízható munkavégzés,
c, jó íráskészség,
d, Microsoft Office magabiztos felhasználói szintű ismerete,
f, erős művészeti és kulturális érdeklődés,
g, érdeklődés a környezetvédelem és a szociális művészetek témája iránt,
g, nyitottság az újdonságokra, tanulni és fejlődni akarás

Előnyt jelent:
a, releváns felsőfokú végzettség (marketing, kommunikáció, nemzetközi kapcsolatok stb.),
b, kommunikációs vagy marketing területen szerzett tapasztalat,
b, kulturális területen szerzett tapasztalat
c, egyéb nyelvismeret,
d, jogosítvány.

Jelentkezés határideje: 2022. szeptember 19.

Jelentkezés módja: Ha úgy érzed, hogy neked szól a felhívás, jelentkezz fényképes, angol nyelvű szakmai önéletrajzzal és magyar vagy angol nyelvű motivációs levéllel az alábbi linken:
https://forms.gle/sNYytZgCe539Meqf7

A pozícióval kapcsolatban további információ: Kókai-Nagy Tímea kommunikációs menedzser, kokai.nagy.timea@proprogressione.com

“Vajon mi is lehet ez a kelet-európai identitás?”

“Wrotzlawban mindenhova vezet bicikli út. Amikor láttuk, hogy a külváros egy régi kórházában rendezik 20. alkalommal a “Túlélés-művészet fóruma” elnevezésű kiállítást, kicsit megijedtünk. Eddig mindenhova kerékpárral mentünk – nem lesz ez túl messze!? .. és ki fog oda egyáltalán kimenni? Pesten a külvárosi gyárakban rendezett kortárs művészeti eseményeken jó ha húszan lézengenek. A Bethania bejáratánál már kora délután sorok kígyóznak. A Survival Art Forum nem réteg művészeti esemény, tavalyi, 19. kiadását, öt nap alatt nyolcezren látták. A kurátorok szerint az idei számok ezt is meghaladják, csak a megnyitón és az első napon már több mint 5000-en látogatták meg ezt a radikálisan kortárs művészeti tárlatot.

290332865 5000191953362810 5070231913396888218 N

A helyszín az egykori kórház omlásnak indult épületegyüttese. A gondolat némileg emlékeztet a Krétakör színház vállalkozására, amikor a Lipótmező elhagyatott épületeit változtatták színházzá Térey Niebelung lakóparkjának első bemutatójakor, vagy arra, amikor az ezredfordulón a Zsámbékhoz közeli rakétabázis apokaliptikusan festői tereit vettük birtokba művésztársainkkal, hogy ott a 2000-es évtized során színházi kísérletsorozatnak nyissunk teret.

A Bethania hátborzongató, egyszersmind rendkívül érzelmes helyszín, hiszen ebben a több mint 100 éves épületben életek százezrei kezdődtek, végződtek és a sikeres gyógyulások emléke is a falakba ivódott. Állítólag felújítást követően luxus lakások lesznek itt. Nehezen tudtuk elképzelni, hogy milyen érzés lesz ide hazajönni, hogy falak nem fognak-e kopogtatni majd az itt lakókra, de annyi bizonyos hogy mint kortárs művészeti helyszín rendkívül gazdag és nagyon intenzív hátteret nyújt, az alternativ valóság, a társadalom valósága elől való elmenekülés, a szándékos felejtés témája köré készült és elrendezett alkotásoknak. Nagyon népszerű eszköz a videó installáció. Lehetőségem adódik megszeretni és érteni a műfaj. A legerősebb nekem a Mairboy… Talán ezért is, mert erősen épít performativitásra. Csodálatosak a hang installációk, amelyekben különféle szempontok szerint szerkesztett “hang-tájképek” értelmezik újra a finom világításeszközökkel és érzékeny takarítással kiállítási tárggyá avatott padlásokat. Ugyanez a finom gondosság jelenik meg a terek különféle világítás- és használati tárgyainak megélesztésében. Kirajzolódik a szándék, ahogy a Túlélő művészetek 20. fórumának kurátorai, válogatásukban 400 művész pályaműveiből, valóban azokat tárják elénk, amelyek a legszorosabb jelenkor életérzéseit tükrözik. Aki megnézi ezt a nagyszabású és reprezentatív tárlatot valóban fogalmat alkothat a mai lengyel és ukrán képzőművészek világ értelmezéséről és gesztusvilágáról. A tematikai csoportosítások alapja az a tűpontos kurátor témakijelölés, amelyből most egy nagyobb részt idézek:

“A mentális egészségügyi válság nem csak társadalmi, hanem politikai kérdésként való felismerése is összefügg a “stressz privatizációjának” (M. Fisher) elutasításával, amely logika az egyénre ruházza a felelősséget a mentális problémákért. Ebből a szempontból a depresszió, a szorongás vagy a pánikrohamok az egyénnek tulajdoníthatók, és az egyén tapasztalataiból, mentális felépítéséből és neurológiájából fakadnak – nem pedig a jelen munkaügyi rendszerek, technológiák és a kapitalizmus egyéb jellemzőiből, mint például a prekarizációból (nagyobb társadalmi rétegek huzamos létbizonytalanságban tartása), az önfelügyelet és az állandó ellenőrzés kettősségéből, az állandó termelékenységre és rendelkezésre állásra való kényszerítésből, valamint a belső elvárássá tett versenyképességből fakadó általános depresszió.

Ezek a megfontolások a kapitalista realizmus kísérteties perspektíváját követik, amelyből kitekintve képtelenek vagyunk elképzelni pozitív jövőt, olyan alternatívát, amely túlmutatna önmagán a kapitalizmuson. A kapitalizmus logikáján túlmutató, végső soron destruktív, állandó növekedést és társadalmi egyenlőtlenséget eredményező alternatívát.

Néhány az elmúlt években kidolgozott a társadalomszervezés és az erőforrások elosztásának új modelljeit kereső koncepció, a drogokhoz és az ellenkultúrákhoz kapcsolódnak.

A “pszichedelikus szocializmus” (J. Gilbert) és a “savas kommunizmus” (M. Fisher) válaszaként McKenzie Wark a rave közelmúltbeli elemzéseiben a “ketamin-femmunizmus” fogalmát javasolta. Szembeállítva a tulajdon és a maszkulinitás közötti ideológiai kapcsolatot, de a feminizmus hibáit is, a femmunizmussal, az összes női természetű jelenség szeretetével, közösség, melynek fő tevékenysége az, hogy megnyíljanak a világ másságára. (…) A femmunizmus azoknak a laterális sorstársi szeretet közössége, akiknek nincs vesztenivalójuk, csak önmaguk és nincs mit adniuk, csak a sajátrendelkezésre-állásukat.

Míg a hippi mozgalmat a pszichedelikus szerek, a punkot, a ragasztó belélegzése, az elektronikus tánczenét pedig az extasy kísérte, Wark rámutat, hogy a kortárs rave-kultúra kísérője leginkább a ketamin, amely egy disszociatív érzéstelenítő. Paradox módon a radikális lehetőségek és a közösség potenciális formáinak mai keresése egy olyan anyag által megteremtett térben zajlik, amelynek hatása a külső ingerek agyba való átvitelének korlátozásán alapul. A disszociáció, amely a deperszonalizációhoz és a valótlanság érzéséhez vezet, többnek bizonyul, mint a valóságtól való elfordulás… amikor egyaránt eltűnnek én és világ, nem tudnak többé összeütközésbe kerülni. Talán ez egy új viszonyulási módot kínál? Talán csak egy újabb ugrás a nyúl üregébe?”

290783785 5005601579488514 7155156820163380029 N

A szöveg pontos, éles felvetései mentén, a Survival háttéreszervezete az Art Transparent kerekasztal-beszélgetést szervezett, amelynek moderátora a Kijevi Kortárs Művészeti központ egykori igazgatója, a ma Baselben elő Kateryna Botanova – lett volna. Finom gondolkodásmódját érzékelteti ahogyan az utolsó pillanatban kénytelen elállni a részvételtől: “a járatom törlése és a nyolc órás várakozás, ablakot nyitott a vírusnak hogy elhatalmasodjék rajtam…” Az imponáló előrelátással, szakmai és technikai szakértelemmel előkészített, élőben streamelt kerekasztal témája ez a bizonyos, már említett unlearning és a decolonialisation of knowledge voltak, ez utóbbi az un. magas kultúra vs. népszerű kultúra viszonyában, mind pedig az európa vs. világ más részei viszonylatában közkedvelt értelmiségi téma mostanában Nyugat-Európában.

Zavarban vagyok az unlearning fordításával, talán érzik benne a különös íz, hogy ez nem felejtést jelent. Fordíthatjuk szándékos felejtésnek, de a kurátorok értelmezésében inkább a régi szokások elfelejtését és új szokások felvételét jelenti. Szélesebben társadalmi tanulási folyamatot érthetünk alatta, amelyben új minták lépnek a régiek helyébe. A másik fogalom fordítása szintén nehézkes, a tudás vissza gyarmatosítása, gyarmatosítottlanítása… A decolonialisation vicctelenül, a gyarmatosítás visszafordítása lehetne még, a tudás, a kultúra és a művészetek területén. A zsidó-keresztény, tudomány alapú, kapitalista szellemiség terjedése biztosítja azt a keretet, amelybe a glóbusz összes jelensége besorolásra került. A gazdaság és társadalom mellett ez a folyamat a világ értelmezésére is kiterjesztette a gyarmatosítást. Lehetséges visszafordítani azt, és az eredeti kultúráknak visszaadni a saját tudás, tapasztalás értékét, létjogosultságát és nem az antropológus nagylelkű gesztusával, hanem valóban, egy mélyről fakadó egyenrangúság élményétől vezérelve? Bármilyen fontos is lenne, szerintem lehetetlen, hiszen semmilyen szándékos felejtés sem tudja meg nem történté tenni mind azokat a bűnöket amelyeket gyarmatosítókként elkövettünk egymás ellen. Azonban ami lehetséges, az a gyarmatosító részéről a birtokló automatizmusok “szándékos felejtése”, és a gyarmatosított részéről az egészjogúság elfogadása. Magyarországon például a roma kultúra gyarmatosításában ismerhetünk rá mindazokra a szellemi sérelmekre, amelyeket egy inváziós kultúra egy leigázott kultúrával kapcsolatban elkövethet. A Botanova által kutatott harmadik terület, a művészetek szerepét értelmezi a társadalmi változásokban, ez az a téma, ami az UtcaSzak, illetőleg személyem meghívását indokolta a beszélgetésen.

290538575 5000191380029534 4478839873273615203 N

A tárlat tematikáját részletező kerekasztalt az Art Transparent és az engem delegáló Pro Progressione szervezeték V4 projektpartnereikkel, a kassai Creative Industry-val, amelyet Zuzana Kupcova projektvezető, és a Rehlovice-i Kulturális Központtal, amelyet annak egyik alapítója, a cseh Franz Tisek képviselt, aki a bécsi Kulturdrogerie vezetője is. A moderálást, beugróként az Art Transparent alapítója, a Survival 20 kurátora Malgorzata Misniakiewitz vállalta.

Rrésztvevője volt még ennek a beszélgetésnek egy Lengyelországban élő ukrán művészi Juri Biley, aki a szándékos felejtés témájában a háború és a menekülti lét szempontjait segített hitelessé tenni a diskurzusban. Suzana és Franz kurátori, ameddig Jurij és magam művészi és egzisztenciális meglátások megosztásával dialogizáltunk. A témák inkább politika történelem és művészet határvidékén hullámoztak, különös tekintettel az ukrán menekült művészek lehetőségeire, illetőleg az ukrán menekülteknek szóló művészeti alkotások és művészeti gyakorlatok kérdéseire. A művészet helyét és lehetőségét feszegető kérdések formájában újra rátekintettünk a közelmúlt történelmi és politikai változásai (magyarországi választások és az orosz agresszió) által új fénybe került eredeti kurátori koncepcióra. Feltettük azt a kérdést is, hogy vajon mi is lehet ez a kelet-európai identitás, amely a V4 szövetségben is megjelenik, és vajon az európai-tagjelölt Ukrajna kapcsolódhatna-e ehhez a Kelet-Európa koncepcióhoz. Valahogy ez a közös élmény, kapcsolódási pont, Wrotzlaw történelmére rácsodálkozva nagyon élesen megjelent, a második világháború után a teljességgel elnéptelenedett német várost Breslaut, a mai Ukrajna területén található Lviv lengyel lakosságával népesítették újra, amely így újra betöltheti régiós és vallási központként, azt a szerepet, amelyet ezer évvel ezelőtti alapítói, akik itt vetettek kódexbe az első lengyel szavakat, szántak neki. Egy kelet-európai több nemzeti identitást is tud egy időben megélni, hordozni, ez nem probléma, ez érték. Persze ez rögtön felveti a nemzetállamok fogalmának teljes abszurditását.

288506386 5000192726696066 6379092794085456035 N

Felmerült a beszélgetésen, hogy a nem csak Kelet-Európában markáns konzervatív fordulatra miként reagáljon egy nem konzervatív művész? Itt a harcos alapállás és a konzervativizmus okainak elfogadása egyaránt megfogalmazásra került. Számomra a művész személyének egyetemes funkciója bontakozott ki a beszélgetés tanulságaként. A művész egy szeizmikus érzékenységgel és egy abból fakadó közvetlen társadalmi felelősséggel elengedhetetlen a társadalmi egészséghez. Mint ilyen, bizalmat kell élvezzen minden berendezkedés alkotmányos intézményrendszerei és a társadalom részéről, hogy munkáját ott és azon az építő módon fejtse ki, ahol, lelkiismerete szerint, annak helyét érzi. Nem csak a művész szabadsága, hanem cselekvési területének kiszélesítése és alkotásának – amely életével azonos – finanszírozását is maga után kell vonnia. A kultúra fogalma, az alkotás eladhatóság szerinti rangsorolása a kapitalizmus szemszögéből nem vizsgálja egy alkotás társadalmi hatását. A művész közvetlen társadalmi hatása nem csak nagy léptékben, hanem a a társadalom mikroközösségeinek szintjén életbevágó. Juri felelevenítette egy olyan művésztársa mindennapjait, aki a háborúban megsérült otthonok önkéntes helyreállítását jelölte ki művészi feladatának. Míg mások a menekültként érkezők integrációját segítik alkotásukkal.”

Simon Balázs, az Utcaszínházi Alkotóközösség alapítója és igazgatója

2078 km – közösségi előadás az InDaHouse javára

Az út azonban, amit bejárnak, sokkal hosszabb ennél. 10 nap alatt a művészet segítségével közös nyelvet találnak maguknak, miközben megpróbálják áthidalni a társadalmi és kulturális különbségeket, megtartva ugyanakkor mindazon értékeket, amit magukkal hoznak.

Résztvevőink többsége hátrányos helyzetű fiatal, aki először áll majd színpadon, az őket segítők pedig olyan szociálisan elkötelezett alkotók, akik a művészet eszközeivel szeretnék a társadalmat elfogadóbbá és nyitottabbá tenni. Az előadás egy kétéves módszertani folyamat része: négy ország négy művészeti szervezetének együttműködése a What’SAP projekt keretein belül, az Európai Unió támogatásával.

A szentendrei Teátrumban megvalósuló előadás teljes bevételét a borsodi hátrányos helyzetű gyerekeket segítő Indahouse Hungary Egyesület számára adományozzuk, ahonnan magyarországi résztvevőink érkeznek majd.

Projektben résztvevő országok: Magyarország, Franciaország, Csehország, Szerbia

Partnerek: Pro Progressione, Archa Theatre, Compagnie DK-BEL, Kulturanova

Támogató: Kreatív Európa program

Az előadás hossza: 70-90 perc (szünet nélkül)
Jegyár: 1500 Ft

Az előadás Facebook eseménye itt érhető el.

Az előadás sajtóanyaga innen tölthető le: 2078_km_sajtoanyag

Egy utolsó kérdés az inkluzióról

Mariborban az utolsó, de talán legfontosabb kérdés felvetéséig úgy tűnt, hogy legalább ott, a neves Borštnikovo színházi fesztiválon minden rendben, és egy távolinak hitt társadalmi utópia megvalósulása közelebb van, mint hittem. A színházi inklúzióról és a szociális aktivációról rendezett háromnapos nemzetközi konferencián rengeteg olyan alkotóműhely és színházi projekt került bemutatásra, amelyek létrehozásában fogyatékkal élő emberek is részt vettek, illetve amelyek a társadalom marginalizált csoportjait – menekülteket, tartósan munkanélkülieket – színházi eszközökkel segített a társadalomba be- illetve visszaillelszkedni.

Csupa olyan szakszakember mutatta be a munkásságát, akik azon dolgoznak elhivatottan, hogy a Kelet-Közép-Európai régióban a színházba járás és a színházcsinálás minél szélesebb, sérülékeny társadalmi rétegek számára is elérhető legyen. Inspiráló volt látni a cseh, horvát, szlovén, olasz példákat, és persze ott lehettek volna az előadók között az ArtMan vagy a Baltazár Színház képviselői is, akik hasonlóan fontos és úttörő munkát végeznek itthon.

Az, hogy a régióban még sokat kell tenni azért, hogy ezek a fontos intézmények méltó módon tudjanak működni, az utolsó, de talán legfontosabb kérdés felvetéséig is világos volt: a beszámolók visszatérő motívuma volt, hogy hiába sikeresek az adott alkotóműhelyek – mint például a brnói down-szindrómásokat foglalkoztató társulat vagy a ljubljanai menekült nők részvételével készült művészeti projekt – gyakran EU-s pályázatról EU-s pályázatra élnek. A műhelyek egy-egy megvalósult projekt után szétszélednek, így rengeteg hasznos tudás megy kárba. A rendszer egyik fő hiányosságának azt tartották a felszólalók, hogy egyelőre csak nyomokban van jelen az inkluzív projekteket támogató politikai akarat. Az utolsó, de talán legfontosabb kérdés felvetésének pillanatban azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nemcsak a döntéshozók és úgy általában a társadalom szemléletét van még mit javítani, hanem a saját érzékenységükkel gyakran elégedett színházi szakemberekén is.

A konferencia vége felé jártunk, az utolsó panelbeszélgetés is lement, a konferenciát lezáró feedback-körnél tartottunk, ahol sorban elmondták a meghívott vendégek – akik hozzám hasonlóan olyan színházi emberek voltak, akik nem feltétlenül foglalkoztak eddig alaposabban inkluzív színházzal – hogy milyen fontos ez a téma, milyen sokat adott nekik a konferencia, ami remekül volt megszervezve, és ahol sok olyan projekt került bemutatásra, amelyek aztán rengeteg gondolatot ébresztettek és izgalmas beszélgetéseket generáltak. Ez mind igaz is volt, már én is azon gondolkodtam, hogyan fogom méltatni a szervezők munkáját, úgy, hogy ne ismételjem, amit már így is mindenki elmondott előttem, de a helyzet az volt, hogy teljesen egyet értettem a többiekkel: az ott töltött három nap nagyon inspiring, uplifting, important, stb. volt. Aztán jött az utolsó, de talán legfontosabb kérdés, aminek a hatására úgy éreztem magam, mintha a köztévében 2022-ben a női egyenjogúságról nők nélkül beszélgető öt férfi egyikeként egyszer csak ráébredtem volna arra, és miért kínos nők hiányában az egyenjogúságukról beszélgetni.

Egy fiatal néző, aki a konferenciát lezáró panelbeszélgetést érdeklődve hallgatta végig, feltette az utolsó és legfontosabb kérdést: hogy ha már a mozgássérült, értelmi fogyatékos és általában sérülékeny emberek színházáról beszélgetünk, akkor miért nincs senki a teremben az említett csoportokból. Rövid és zavart csend követte a kérdést, a teremben ülő kb. 30 ember reménykedve körbenézett, hátha mégis, a kérdezőnek azonban igaza volt. És – csak a teljesség kedvéért – egyetlen egy mozgássérült ember ugyan előadott a háromnapos konferencián (ő is zoomon), egyszer csak láthatóvá vált, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek, amelyekről három napja beszélgetünk, köztünk is jelen vannak. És bár a bemutatott színházi alkotóközösségek és projektek esetében talán már megvalósult az esélyegyenlőség, a mi konferenciatermünkben, úgy tűnt, egyelőre még nem. A kérdés hatására így az is nyilvánvalóvá vált, hogy ilyen és ehhez hasonló kezdeményezésekre még annál is nagyobb szükség van, mint a maribori út előtt gondoltam: hogy alapvetés legyen, hogy a legközelebbi konferencián mindenki ott legyen a teremben, akiről szó van, és együtt beszélgessünk arról, hogy milyen színházat csinálunk.

A fesztivál honlapját itt találjátok: https://www.borstnikovo.si/en

Megérkezésem a kreatív és kulturális szektorba

Engem ért a megtiszteltetés, mint újoncot, hogy képviselhettem a PP-t a 2022-es IETM Campus Berlinen, amelynek helyszíne idén az örökké lüktető Berlin volt. Mikor megkaptam ezt a lehetőséget azt éreztem, hogy itt az alkalom egy újabb komfortzónán kívüli élményre …és igazam lett!

Az IETM Campus célja az, hogy támogassa azokat a fiatal szakembereket, akik most kezdik nemzetközi karrierjüket.

Környezetmérnöki végzettséggel, környezetvédelmi szektorból érkezve rögtön belecsöppentem az események sűrűjébe. Rengeteget tanultam a kulturális és kreatív szektorról, a résztvevő társaimról és nem utolsó sorban magamról. Hála az önismereti gyakorlatoknak, megtanultam jobban figyelni kifelé és befelé egyaránt.

Több mint 10 országból érkeztünk a tréningre a világ különböző pontjairól, és közülünk sokaknak nem az angol nyelv volt az anyanyelvük. Ettől függetlenül mindenki befogadó és elfogadó volt a másikkal szemben, hagytuk egymást hibázni, elfogadtuk és segítettük egymást. Az egész csoport nyitott volt a társaira és az egymástól való tanulásra. Ezalatt az egy hét alatt különböző interaktív feladatokkal és előadásokkal tudtunk újabb tudást elsajátítani, és cserélni, amit később majd hasznosítani tudunk a szektorban.

284260378 5244559795581506 8072188232279162008 N
Rebeka zöld pulcsiban, a képen jobbra

A hetünk eleje azzal telt, hogy bemutattuk eddigi munkásságunkat, illetve a mentorok is bemutatkoztak, ők is beszéltek szakmai pályájukról, tapasztalásaikról és pár játékosabb feladattal vontak be minket egy adott témába. Olyan témákról folyt diskurzus, mint a nemek közötti egyenlőség kérdése, a transznacionális/nemzetek közötti kontextusban történő alkotás, avagy a kapcsolatépítés fontossága, illetve a befogadás és egyenlőség kérdése. A hét második felében szintén kollaboratív feladatokkal folytatódtak tovább a beszélgetések. Az egyik feladat során például „emberi” idővonalat alkottunk, ezzel bemutatva egy társunk projektjét és átbeszéltük a problematikus szegmenseket. Továbbá beszéltünk arról is, hogy mit jelent a tisztességes nemzetközi együttműködés és milyen keretek között zajlik ennek gyakorlása.

Ottlétünk alatt zajlott éppen a Performing Arts Festival (PAF) amelynek hivatalos megnyitóján is részt vehettünk. A fesztivál első napján, ami egyben az utolsó napja volt az IETM Campusnak, megtekinthettünk egy előadást, amelynek címe „How to kill a fascist?”. A produkció egy nő, Monika Ertl történetét dolgozza fel egy olyan műben, amely a dokumentumfilmes, performatív és koreográfiai módszereket ötvözi.

A program igencsak sűrű volt és legtöbbször a nap végére nagyon elfáradtunk mentálisan, de megérte ez a fajta fáradtság. Ha volt szabad délutánunk, leültünk egy körben egy pár darab papírral és tollal, mindenki mesélt aktuális projektjéről és feltett egy pár kérdést, amiben segítséget vagy ötleteket várt, mindenki leírta, ami éppen a fejében volt és átadta a kérdezőnek. Ilyen és hasonló kreatív kollaborációval segítettük egymást. A szabad estéken pedig csapatépítés gyanánt sétálgattunk, közös vacsorát vagy csocsó bajnokságot szerveztünk. Utolsó berlini esténken koccintottunk és elbúcsúztunk egymástól, de nem örökre, hiszen hiába széledtünk szét a világ különböző pontjaira a beszélgetés és a közös ötletelés tovább folytatódik.

285860619 5262757600428392 5460995941462387384 N

Nyári táborainkhoz keresünk koordinátorokat!

A Pro Progressione egy magyar művészeti szervezet, amely hazai és nemzetközi kulturális együttműködések révén köti össze a különböző művészeti ágakat és képviselőiket. Ezen kapcsolatokból született számtalan kreatív ötlet mentén amatőr és profi művészek, a kulturális szféra szereplői és más – nem művészeti – területek szakértői találkoznak és kezdenek el együtt gondolkozni, hogy a sokszínű projektek keretein belül új és formabontó válaszokat adjanak korunk kérdéseire.

Az alábbi két tábor támogatására keresünk koordinátorokat (jelentkezhetsz csak az egyikre vagy akár mindkettőre):

2022. július 16-30. What’SAP nyári tábor

A What’SAP projektünk partnerei Csehországból, Szerbiából, Franciaországból és Magyarországról érkeznek, mindannyian a szociálisan elkötelezett művészet különböző műfajainak nemzetközileg elismert képviselői, akik hosszú ideje dolgoznak helyi hátrányos helyzetű közösségekkel. A kéthetes budapesti intenzív nyári tábor során egy immerzív színházi előadás jön létre, mely ötvözi a partnerek által képviselt műfajok módszertanát. A produkciót közösen hozzák létre a projektben résztvevő művészek és a sérülékeny társadalmi helyzetű fiatalok.

2022. augusztus 1-16. Academy for Actors of Civil Change

Az Academy for Actors of Civil Change egy 14 napos nemzetközi képzés, melynek célja az ifjúsági, szociális és kreatív területeken dolgozó szakemberek eszköztárának bővítése. Az idei Akadémia résztvevői olyan szociálisan elkötelezett művészeti technikákba nyerhetnek betekintést, melyek élményszerűen közelítik meg a fenntarthatóság kérdését.

Az alábbi feladatok várnak majd rád:

  • a táborok foglalkozásai, valamint esti programjai lebonyolításának adminisztratív és logisztikai támogatása
  • a tábor napi szintű működésének segítése olyan feladatok elvégzésével, amely kiterjed például a résztvevők fogadására, jelenléti ívek ellenőrzésére, dekorációra, rendrakásra, beszerzésre, egyszerűbb szervezési teendőkre
  • foglalkozásvezetők munkájának segítése

A munkavégzéshez elengedhetetlen az angol nyelvtudás!

Elvárások:

  • jó szervezőképesség
  • kiváló kommunikációs készség
  • megbízhatóság és pontosság
  • lelkes, energikus, megoldásorientált, pozitív hozzáállás

Előnyt jelent:

  • táborok, rendezvények lebonyolításában szerzett tapasztalat

Amit mi ajánlunk:

  • nemzetközi projektekben való tapasztalatszerzés
  • nonprofit szférában versenyképes fizetés
  • kapcsolatépítési lehetőség a kulturális és szociális szférában

Munkavégzés helye: Budapest

Jelentkezési határidő: 2022. június 19.

Jelentkezés módja: fényképes szakmai önéletrajzzal az alábbi linken: https://forms.gle/ZtXdXTkuEriTzaYd7

A pozícióval kapcsolatban további információ: Lőrincz Adrienn, lorincz.adrienn@proprogressione.com

A mi terünk / Our Space

Az A mi terünk / Our Space a Pro Progressione, a Józsefvárosi Önkormányzat, a JKN és a Rév8 projektje – a Csiga Café közreműködésével –, ami a köztereinkben rejlő lehetőségekre hívja fel a figyelmet: egy olyan ingyenes kulturális és közösségi rendezvény, amely lehetőséget ad a Rákóczi tér és a Bacsó Béla utca újrafelfedezésére, közelebb hozza az embereket az urbánus terekhez, és magához a városhoz. Egy találkozási pont egymással és a kultúrával.

Ezen alkalommal olyan programokat hívunk meg, melyek egyszerre szólítják meg a fiatalabbakat és idősebbeket, a családosokat, a lazítani, mozogni, vagy csak hallgatni/nézni vágyókat.

A részletes program:

14:00-18:00 Versposta, kérdőívezés, szabadtéri játékok

14:30-15:30 Óriásbuborékok a Rákóczin

15:00-15:30 Szabó István bűvészműsor

15:00-17:00 Elsősegély az érdeklődőknek

15:00-19:00 Ignác, a nyúl társasjáték parti

16:00 Milyen lesz a csőszház a Déri Miksa utcában?
A Déri Miksa utca párhuzamos a Bacsó Béla utcával, és idén nyáron megújul, ami azt jelenti, hogy felújítják a játszóteret, fákat ültetnek és rengeteg új funkció is helyet kap az utcában. A tervek a lakók bevonásával születtek, akik szerettek volna egy csőszházat is az új sétányra. Az épület pedig nem akármilyen lesz, hiszen újrahasznosított kupakokból készül majd a burkolata. Mindenkit sok szeretettel várunk akit érdekel az úrjahasznosítás vagy a csőszház, vagy akár mindkettől. Ki lehet próbálni élőben, hogyan lehet műanyag kupakokat préselni, és aki eljön mindent megtudhat a műanyag újrahasznosítás módjairól.

16:00-16:45 Csókolom, átmehetek játszani? ft. Kilián Gusztáv koncert

16:45-17:30 Táncház

17:30-18:15 Legapróbb Csellista élőzenés bábelőadás

17:30-19:00 bOdyssey projekt színházi kalandjáték

19:00-20:00 Humán Interfész koncert

20:00-21:00 (nem)kocsmakvíz

A műsorváltozás jogát fenntartjuk.

Az egyes eseményeken való részvétel mindenki számára ingyenes.

 

Az esemény a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával, és a New European Bauhaus partnerségével valósul meg.

A rendezvényen kép- és hangfelvétel készül. A résztvevő a rendezvényen való részvételével hozzájárulását adja a megjelenésének, megnyilvánulásainak rögzítéséhez és közléséhez, azzal, hogy kizárólag kifejezett beleegyezésével nevezhető meg.

A rendezvényen mindenki saját felelősségére vesz részt. A rendezvény befogadóképessége maximum 800 fő.

Arculat: Salgó Viktória

A mi terünk / Our Space Facebook esemény

The Festival Banner

A rendezvényünk a nemzetközi 𝐍𝐞𝐰 𝐄𝐮𝐫𝐨𝐩𝐞𝐚𝐧 𝐁𝐚𝐮𝐡𝐚𝐮𝐬 Fesztiválhoz kapcsolódóan valósul meg.
A New European Bauhaus (NEB) kezdeményezés célja egy élhető, inkluzív, minőségi élményekre és esztétikai alapelvekre alapozott, mindenki számára megfizethető, fenntartható, körkörös gazdaságra épülő európai életforma közös megteremtése. Fókuszában az élhető környezet megteremtése áll. A kezdeményezés a European Green Deal leképezése a társadalom számára, amely hidat képez a művészet, a kultúra, valamint a tudomány, a technológia között, továbbá a különböző generációk összekapcsolását és az össztársadalmi mobilizáció fejlesztését célozza.
Az esemény és a NEM kezdeményezés összekapcsolásával célunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, élhetőbb városi tereket nem csak óriás beruházásokkal, hanem a közösség összefogásának erejével, kreativitásával és kis költségvetéssel is létre lehet hozni.

A New European Bauhausról bővebben itt olvashattok: https://europa.eu/new-european-bauhaus/about/about-initiative_en

FELHÍVÁS ERASMUS+ PROGRAMBAN VALÓ RÉSZVÉTELRE

Az Academy for Actors of Civil Change egy 14 napos nemzetközi képzés, melynek célja az ifjúsági, szociális és kreatív területeken dolgozó szakemberek eszköztárának bővítése. Az idei Akadémia résztvevői olyan szociálisan elkötelezett művészeti technikákba nyerhetnek betekintést, melyek élményszerűen közelítik meg a fenntarthatóság kérdését.

Az idei foglalkozások az alábbi három Európai Ifjúsági Cél köré szerveződnek:

    • Sustainable Green Europe
    • Equality of All Genders
    • Inclusive Societies

A program Budapesten kerül megrendezésre, augusztus 2-15. között.

Kedvcsináló videó egy korábbi Akadémiáról:

További információ és jelentkezés: https://forms.gle/SBjmbiNND9XKaubS7

Az Academy for Actors of Civil Change-t az Erasmus+ támogatja.

Erasmus Co Funded Logo High Quality

Találkozzunk az Akadémián!