Varga Abigél negyedikként kapcsolódott be a „Mind the Gap” projekt Cadavre Exquis módszerrel készülő közös zeneművének alkotói folyamatába. Arról beszélgettünk vele, milyen érzés egy már formálódó műbe bekapcsolódni, hogyan találta meg benne a saját zenei hangját, és miért jelentett számára egyszerre szabadságot és inspirációt az, hogy csak a történet egyetlen részletét ismerhette.
Fiatal női zeneszerzőként tapasztalsz-e sajátos elvárásokat a szakmában? Ha igen, ezek hogyan hatnak rád?
Zeneszerzőként nagy része egyéni munka, ezért a legtöbbször a saját magammal szembeni elvárásokkal kell szembenéznem. De ez sokban függ attól, mik a projektek, felkérések keretei. Hogyha például egy operát kell írnom, teljesen mások lesznek az elvárásaim a munkámmal szemben, mint amikor egy ensemble-darabot komponálok. Az új művek megrendelésével kapcsolatban sokszor inkább azt érzem, hogy a megrendelő zenész, fesztivál vagy szervező bizalmat szavaz nekem. Véleményem szerint ez magában foglalja, hogy elvár egy bizonyos színvonalat is egyben, viszont nem az elváráson van a hangsúly, hanem a bizalmon.
Hol találkoztál először a Mind The Gap projekt felhívásával? Mi volt a felhívásban, ami leginkább megszólított, és ami miatt végül úgy döntöttél, hogy jelentkezel?
Az Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválon keresztül szereztem róla tudomást. Már önmagában ez megfogott. Zeneakadémiai tanulmányaim során aktívan részt vettem a fesztivál tevékenységében zeneszerzőként, koncertszervezőként és nem utolsósorban közönségként is, viszont miután külföldön folytattam a pályámat, ez a kapcsolat megszakadt. De mindig követtem távolról a fesztivál tevékenységét és nagyon vágytam rá, hogy valamikor újra részese lehessek, és amikor a felhívással találkoztam, úgy éreztem, hogy ha beválogatnának a projektbe, akkor egy nagyon izgalmas, kreatív alkotói folyamat kíséretében történne meg a visszakapcsolódás.
A Cadavre Exquis kollektív kompozíciós forma eleve egy speciális alkotói helyzetet teremt. Most találkoztál először ezzel a módszerrel vagy volt már a kollektív zeneszerzésben tapasztalatod?
Volt már többször is kollektív zeneszerzésben részem, de eddig mindig a teljes darabot megismerhettem, nem csak az utolsó 30 másodpercet.
Negyedikként kapcsolódtál be a darab épülésébe. Hogyan hatott rád az, amit addigra már „örököltél” a műből? Inkább folytatni szerettél volna egy már elindult zenei logikát, vagy tudatosan elmozdítani azt egy új irányba?
Talán úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy olyan volt, mintha beléptem volna egy már berendezett házba, amelyet tovább kellett alakítanom az ott található környezet és kellékek ismeretében.
Mi inspirált leginkább a munkafolyamat során: a másik zeneszerzők anyaga, vagy a keretek?
A hangszeregyüttes. Nagyon szeretek ensemble darabokat írni, és valamiért olyan szerencsés vagyok, hogy mindig különböző összetételű együttesekkel dolgozhatok. Ezúttal is egy olyan hangszer-összeállítással volt dolgom, amellyel ilyen formában még sosem, úgyhogy nagyon inspirált.
Hogyan egyensúlyoztál a saját zenei hangod és a kollektív egészhez való illeszkedés között?
Úgy gondoltam, hogy azért nem írja ezt a darabot egy zeneszerző, hanem több egymás után, mert valószínűleg éppen az a különlegessége, hogy nincs szigorú illeszkedés, hanem mindenkinek a saját hangja és saját ötlete jelenik meg, mint egy mozaikkép, melynek az elejére és a végére hidakat komponálunk. Ezért tudatosan törekedtem rá, hogy a saját hangom érvényesüljön, viszont nem csak önmagában, hanem organikusan kinőve az előző részletből.
Volt olyan pont a komponálás során, amikor kifejezetten felszabadítónak élted meg a kollektív alkotást?
Az eleje. Rendkívül felszabadító volt, hogy nem nekem kell elkezdenem a darabot, hanem a kezdet már adott és csak folytatnom kell.
Volt olyan pillanat, amikor viszont a kollektív keretben való gondolkodás inkább nehezítette, mint segítette a munkádat?
Nem különösebben nehezítette meg a munkámat, viszont ügyelnem kellett bizonyos körülményekre, amelyeket az előző darab részlete megszabott.
Miben volt más ez a munka egy „hagyományos”, önálló darab komponálásához képest?
Volt benne egy nagyon felüdítő misztérium. Számomra nagyon fontos a dramaturgia és a formai gondolkodás, még akkor is, ha nem mindig dolgozom szigorú formai keretek között. Viszont mivel nem ismertem ezúttal a forma előző részeit, dramaturgiai szempontból bizonyos értelemben a levegőben lógtam, és ez igazi kihívást jelentett.
Mit viszel tovább magaddal ebből az alkotói folyamatból: változtatott-e valamit azon, ahogyan ma a zeneszerzésről vagy az együttgondolkodásról vélekedsz?
Talán azt, hogy a zeneszerzésnek rengeteg formája és módszere van, olyanok is, amelyeket nem használunk minden nap. Érdemes ezt észben tartani , mert lehet, hogy később hasonló, vagy még izgalmasabb alkotói stílusokat fedezhetünk fel, amelyek kizökkentenek minket a megszokott alkotói folyamatokból.
Varga Abigél 1996-ban született zeneszerző. Tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdte, majd a Müncheni Zene- és Színházművészeti Egyetemen folytatta, ahol Moritz Eggert irányítása alatt fejezte be zeneszerzői képzését.
Műveit számos rangos európai fesztiválon és koncerthelyszínen mutatták be, többek között a berlini Neuköllner Operben, a Luzerni Fesztiválon (Lucerne Festival), a Kronberg Akadémia Fesztiválján, a müncheni aDevantgarde Fesztiválon és a budapesti Átlátszó Hang Újzenei Fesztiválon.
Pályája során számos ösztöndíjat és rezidenciaprogramban való részvételi lehetőséget nyert el. A Deutsche Bank Alapítvány „Akademie Musiktheater heute” programjának kiválasztott résztvevője volt, valamint rezidens művészként dolgozott a párizsi Cité Internationale des Arts-ban.
2025-ben elnyerte a Fanny Mendelssohn-kompozíciós díjat, 2026-ban pedig a Kodály Zoltán-ösztöndíjban részesült.
Varga Abigél hivatalos weblapja: https://www.abigelvarga.com/music
A kiválasztott művészek rövid bemutatkozói itt olvashatók: https://pianoandco.fr/
Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.