Munkatársak

A XX. század a hatalomról és a pénzről, a XXI. század viszont a kreativitásról, a hálózatokról és az együttműködésről szól, és ez ösztönöz arra, hogy megértsem a művészet és a kultúra működését.

Skandináv filmek, spanyol borok, német vizsla...

Szociálisan érzékeny idealista és kávéfüggő környezetvédő.

Kulturális örökségünk legnagyobb előnye nem az, hogy mit birtokolunk, hanem az, hogy hogyan segít azonosítani, hogy kik vagyunk.

Figyelek, szemlélődöm, reflektálok, kritikákat fogalmazok meg, amelyeket aztán újra és újra megvizsgálok, és az a nagyszerű benne, hogy soha nem unom meg.

Hiszem, hogy ha kiállunk és dolgozunk ügyekért, amelyek fontosak számunkra, akkor képesek vagyunk változást elérni.

Szeretek különleges ötletek, elsősorban zenei együttműködések kreatív megalkotásában részt venni és az adott művészt, projektet támogatni az egyedi elképzelések megvalósításában.

Amikor nem a művészet társadalomformáló erejéről ábrándozom, akkor Thomas Bernhard, Jonathan Franzen és Esterházy Péter könyveibe bújok – ami végeredményében mégiscsak ugyanaz.

Szabadidőmben sokféle művészeti tevékenységet űzök, és a munkámban (is) a sokszínűség vonz: ha különböző szereplők és diszciplínák találkozásából, kreatív csapatmunka eredményeként jön létre valami értékes. Ha kísérletező kedvemben vagyok, frufrut növesztek.

Változatos művészet- és kultúraközvetítő feladataim mellett foglalkozásszerűen figyelem az életet.

A Pro Progressione-nél izgatottan várom, hogy interdiszciplináris, innovatív és társadalmilag elkötelezett művészeti projekteken dolgozhassak, amelyek összhangban állnak azzal a szenvedélyemmel, hogy a kultúrát jelentőségteljes kapcsolatok megteremtésére és a fenntarthatóság előmozdítására használjam.

A munkán kívül régóta elkötelezett vagyok a művészetek iránt, különösen a tánc és az éneklés terén. Ezek a tevékenységek nemcsak személyes inspirációt jelentenek számomra, hanem a kulturális projektekhez való hozzáállásomat is formálták, különös tekintettel az együttműködésre és kreativitásra.

„20 éve ezt írták rólam:

Ő az, aki mindig változik, a rock szerelmese.
A fiatal lány olykor kényelmes és céltalan.
Néha olyan, mint a szelíd nyár,
Máskor, mint az őszi izgalom.”

Időközben felnőttem! Fiatalság, bolondság!

Mióta emlékszem, mindig is kultúra - mindenek előtt zene - vett körül; 13. születésnapomra a Monterey Pop Fesztivál filmet kaptam meg DVD-n a szüleimtől, és Lou Reeden, Iggy Popon és Nick Cave-en szocializálódtam, így nem véletlen, hogy hivatásomat a kultúriparban találtam meg. Emellett szenvedéllyel követem az aktuális társadalmi folyamatokat és problémákat, és hiszem, hogy ez a két terület szorosan összefügg, és előremozdítja egymást egy szabadabb, tisztább és élhetőbb jövő irányába.

Mindig is az emberek, közösségek és ügyek összekapcsolásán dolgoztam, hogy ebből élő, aktív jelenlét szülessen. Lehetőségekből kiindulva valós, működő megoldásokat hozok létre.

Egy olyan időszakban, amikor a világban minden a pénz, a hatalom és az önelégültség körül forog, nemcsak szép, hanem mélyen értékes is elveszni a művészetben, és újra felfedezni, hogy létezik valami magasabb és emberibb.