The Big Green

A projekt kiindulópontja egy sokak számára ismerős tapasztalat: a kulturális szektor számára ugyan egyre fontosabb az ökológiai krízis körül kialakú diskruzusba való aktív bekapcsolódás, mégis rendszerint hiányoznak a partnerek, a nyitott interdiszciplináris együttműködések, a közös tudás-, illetve tapasztalatcsere, és a hosszútávú motiváció ahhoz, hogy ez a törődés és figyelem társadalmilag, kulturálisan és környezetileg is fenntartható maradhasson. Mindeközben a klímaváltozásról szóló tudományos megfigyelések soha nem voltak ennyire hozzáférhetőek – és soha nem voltak ennyire kevesek önmagukban. A klímaváltozás ugyanis nem csupán bizonyos környezeti- és ipari rendszerek válsága: olyan alapvető viszonyok szakadtak meg, olyan törések keletkeztek a más életformákkal való együttélésünkben, megértésünkben és szolidaritásunkban, amelyeket egyedül a komplex adatok nem tudnak orvosolni. Koncentrált figyelmen, újragondolt értékeken és közösen megélt tapasztalaton keresztül azonban talán igen – és éppen ezeken a területeken tud a kreatív és kulturális szektor aktív szereplővé válni. Mindezért a The Big Green a művészetre olyan társadalmi innovációs folyamatként tekint, amely képes újjápíteni nemcsak a környezetünkhöz fűződő kapcsolatunkat, hanem egyszersmind a közös kreativitásunk és civil cselekvőképességünk mozgósításával pozitív jövőalternatívákat tud létrehozni.

Hat megközelítés határozza meg a teljes programot:

• Pozitív utópiák: Arra ösztönözzük a projektben részvevő művészeket és kreatív szakembereket, hogy olyan előremutató, pozitív narratívákat hzzanak létre, amelyek segítenek kitágítani képzeletünket és a lehetőségeink határairól alkotott fogalmainkat. Éppen ezért a projekt nem elsősorban az éghajlatváltozás veszélyeire hívja fel a figyelmet, hanem arra, hogy milyen lehetőségek, ls milyen társadalmi egyenlőségen alapuló jövőképek rejlenek a fenntarthatóbb életmódra való átállásban.
• Artivizmus: A projet a művészetet társadalmilag aktív eszközként használja a lokális és rendszerszintű változások előmozdítására, illetve az ökológiával és az éghajlattal kapcsolatos kritikus információk terjesztésére.
• Ökológiai tanulás: A művészet mint a környezetről – és önmagunkról – szóló tanulás módszere, amely sokak számára fenntarthatóbb tanulási utat kínálhat, mint a hagyományos tantervek.
• A természeti örökség újraértelmezése: A természettel való kapcsolatunk újraértelmezése elsődleges cél, beleértve a természet iránti felelősségünket: hogy mit örököltünk és milyen örökséget adunk át a következő generációknak, milyen szerepet játszik környezetünk az egyéni és kollektív identitásunkban.
• Kutatás: Annak mérése és elemzése, hogy a művészet mennyiben járul hozzá a társadalmi-ökológiai átalakulással kapcsolatos viselkedésbeli változásokhoz.
• Szakpolitikai irányelvek és keretrendszerek kialakítása: A legjobb gyakorlatok megosztása, iránymutatás nyújtása arra vonatkozóan, hogy a művészek, a döntéshozók és a tudományos szakemberek miként tudnak a leghatékonyabban együttműködni – beleértve a fenntarthatóság előmozdításában rejlő lehetőségek jobb kiaknázását elősegítő politikai környezet kialakítását.

A kulturális és az ökológiai sokféleség szorosan összefügg: az a kultúra, amely elveszítette egyéni kifejezésmódjainak, rituáléinak és helyi tudásainak pluralitását, jóval kevésbé képes megvédeni a körülötte élő sokféleséget. A projekt ezért végső soron nem művészeti produktumok létrehozását célozza, hanem egy olyan kultúra megszilárdítását, amelynek a kulcsszavai a reciprocitás, a gondoskodás és a szolidráis együttélés.

A projekt az Európai Unió finanszírozásával valósul meg. A kifejtett nézetek és vélemények azonban kizárólag a szerző(k) sajátjai, és nem feltétlenül tükrözik az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) véleményét. Ezekért sem az Európai Unió, sem az EACEA nem tehető felelőssé.

Megvalósult a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával