Boros Eszter képzettsége szerint kontroller, több éves tapasztalattal rendezvényszervezésben, emellett hobbi művész és szenvedélyes utazó, és 2020-nak köszönhetően digitális facilitátor. Tanulmányait Maastrichtban és Berlinben végezte, megismerkedve a gyógyászati segédeszközöktől kezdve a gasztronómiáig több területtel, több szakirányt is kipróbált. Ezen kívül évek óta TeachSurfing trainer, workshop facilitátor és a non-formális oktatás támogatója/szószólója. 2018 óta a Careers in the Common Good kezdeményezés szervezője és koordinálója: itt ötvözheti készségeit és érdeklődési körét. Mivel a pandémia hatására minden workshopot és programot az online felületre került, sikerült elsajátítania az online facilitálást és mind a csapatépítést, mind az interaktív és izgalmas elemeket is alkalmazza a digitális térben. Vele készült az alábbi interjúnk:
Miről szól a CCG?
A CCG ötlete körülbelül három éve fogalmazódott meg bennem. Elmentem utazni, úgynevezett ‘gap-year’re, hogy találkozzak régi barátokkal és megismerjek új helyeket a világban. Egy középiskolai ismerőst látogattam meg, akivel már vagy tíz éve nem beszéltem vagy találkoztam. Hamar rájöttünk, hogy mennyi közös van bennünk. Ugyan különböző országokban éltünk és más szakmát tanultunk, rengeteg volt a párhuzam. Egyrészt, az életutunk nem oda vitt minket, amit vártunk, vagy amit a környezetünk várt volna tőlünk. Másrészt, vissza akartuk adni azt a sok kedvességet és támogatást, inspirációt és tudást, amit eddigi életünk során kaptunk.
Így elhatároztuk, hogy egy nyári programot szervezünk közép- és kelet-európai fiataloknak.
Eszter munka közben
Miért pont nyári program?
Mindketten több nemzetközi konferencián (köztük közös középiskolai MUN konferenciák), tréningen, táborban és workshopon vettünk részt. Rövidebb és hosszabb eseményeken keresztül tapasztaltuk meg, hogy akár egy egynapos rendezvény is életre szóló változást jelenthet. Instant barátságot építettünk, tanultunk magunkról és a világról egy-egy tea vagy kávé mellett, éjféli beszélgetéseken, közös főzéseken, illetve egy közös projekten dolgozva vagy egy fontos témát vitatva. Össze akartuk kapcsolni a kapcsolati hálónkat és egy olyan rendezvényt szervezni, ahol a régióbeli fiatalok hasonló élményben részesülhetnek, mint mi.
Azt mondtad, máshova vezetett az utad, mint vártad. Mi változott?
Igen, a személyes karrierutam az egyik ok, ami arra inspirált, hogy a karrierválasztás legyen a program központi témája. Egy egész átlagos úton indultam, külvárosi értelmiségi szülők gyermekeként, és meg sem álltam a controller mesterdiplomáig. 28 évesen, három diplomával és négy nyelvvel felfegyverkezve, egy teljes állású munkát kaptam egy német mérnöki irodában, jó juttatásokkal, korlátlan idejű szerződéssel és még állítható magasságú asztalom is volt! Csak ekkor döbbentem rá, hogy ez az álommunka nem az én álommunkám volt. „Szabit” vettem ki, hogy kikapcsoljak, átgondoljam a céljaimat és értékeimet, és hogy barátokat látogassak meg. Ezen az úton több – a szakmán, üzleti világon és akadémián kívüli – emberrel ismerkedtem meg. Így ismerkedtem meg a boldogság és a tartalmas élet különböző megközelítéseivel és definiálásával. És pedig megváltoztattam a karrierutamat.
Eszter egyik hobbija a festés
Mivel foglalkozol jelenleg?
Eltávolodtam az üzleti világtól és elhatároztam, hogy akármilyen szervezetnél is dolgozok, az általuk képviselt értékek szerint választok. A CCG programjait koordinálom és emellett részmunkában egy coaching akadémiánál dolgozom controllerként, időt hagyva egyéb hobbijaimra, mint a festés és a túrázás. Nagyon szeretek Excellel dolgozni – ahogy apukám kiskoromban megfigyelte -, jól bánok a számokkal. A coaching légkört választottam, az ember-centrikus hozzáállásuk miatt, hiszen így hozzá tudok járulni, hogy az emberek megoldják belső dilemmáikat, konfliktusaikat és kihívásaikat.
A ‘gap year’ egyik izgalmas pillanata
Milyen üzenettel zárnál?
A “gap year” alatt kipipálhattam egy pontot a bakancslistámról: Szent Jakab útján, vagy ismertebb nevén, a Camino de Santiago de Compostelán járhattam.
Az emberek különböző okokból indulnak: vannak, akik az életük egy fejezetét szeretnék lezárni, mások inspirációt keresnek, vannak, akik sportolás céljából jönnek, mások lelki utazásként, vannak akik olcsó nyaralást keresnek, mások hálából, vannak akiket fiatalkorúak börtöne helyetti küldtek, mások évek óta erre tesznek félre, egyeseknek egy hétig tart az út, mások évről évre visszatérnek, hogy különböző szakaszokat tegyenek meg. Az úton azonban mindenki egyenlő volt. Mindannyian ugyanazt a két pólót hordtuk nap mint nap, és a mindenkinek ugyanolyan vízhólyagja lett a cipőtől. Nem számított, ki honnan jött, miért és merre járt. Mindenkinek megvolt a maga története, és ugyanazt az utat járták be. Annyiféleképpen lehet a camino-n járni, ahány ember van. A CCG-nél ezt a gondolatot alkalmazzuk a mindennapi életre és a karrierutakra – nincs két ember, aki pontosan ugyanazt az utat járná be, de ezen utak mindegyike egyformán fontos és a maga módján hozzájárulhat a közjóhoz.