Gergo Kult Men 3

Mit csinál egy kulturális menedzser? – 4. rész

Ezen a héten tovább bővül a Mit csinál egy kulturális menedzser? kisokosunk. Akik rendszeresen olvassák a témához kapcsolódó bejegyzéseinket, már bizonyára unják a magyarázatot, de az újak kedvéért még egyszer elmondjuk: minden héten egy-egy új kérdést kapnak kulturális menedzsereink, a válaszaikból pedig megismerhetitek őket, munkájukat, mindennapjaikat.

Eheti kérdésünk: Milyen tanácsot adnál annak, aki szeretne kulturális menedzser lenni?

Válaszadóink szokás szerint Sára (PP Arts), Gergő (PP Cult), Kati (PP Social), Viki (PP Sound) és Barna, a PP vezetője.

És jöjjenek akkor a hasznos tanácsok!

Sára:
“A munkád nyomán kisebb csodák születhetnek – ezért ez egy kivételes és különleges hivatás. Ettől nem lesz sokkal könnyebb vagy mindig vidám. Sokszor érezheted azt (mivel a munkád végén nem te állsz a reflektorfényben), hogy nem is számít annyira, mit csinálsz, de ez nincs így. Annyi minden múlik rajtad, hogy nélküled talán nem is lenne mit ünnepelni… szóval, ha „csupán” az is boldoggá tud tenni, hogy te vagy egy projekt/előadás szíve-lelke, akkor nem tévedhetsz nagyot.”

Gergő:
“Készüljön fel a tényleges élethosszig tartó tanulásra. Nem csak a szakmáról, hanem önmagáról és az őt körülvevő emberekről. Kicsit olyan ez a szakma, mintha egy humánetológus, egy kulturális antropológus és egy műszakvezető munkáját összegyúrnánk. Persze ettől lesz izgalmas az egész. Meg a folyamatos változástól, ami a szakmában és a szektorban zajlik. A biológusoknak van erre egy nagyon szép irodalmi analógiájuk: Vörös királynő hipotézis. Az elnevezés Lewis Carroll Alice Tükörországban című művéből ered, ahol a Vörös királynő birodalmában „ha teljes erődből rohansz, az épp csak elég arra, hogy egy helyben maradj. Ha máshová akarsz jutni, legalább kétszer olyan gyorsan kell futnod!” Ha a leendő menedzser ezzel tisztában és erre felkészül, akkor nem lehet gond.”

Kati:
“Nekem segített, hogy sok időt töltöttem külföldön. Rengeteg külföldi konferencián, kurzuson, szakmai gyakorlaton vettem részt, és kisebb munkákat is vállaltam. Külföldön tanultam meg igazán önálló lenni, ami fontos ehhez a pozícióhoz. Ezenkívül már régóta kitűztem azt a célt magam elé, hogy művészetmenedzsmenttel szeretnék foglalkozni, és ez az erős elhatározás erőt adott még nehéz helyzetekben is.”

Viki:
“Legyen kíváncsi! Az az érzésem, nem csak egy munkakörben dolgozom konkrét egyirányú feladatokkal, kicsit mindenhez IS kell érteni. A saját életemben megfogalmazott kérdések, aktuális témák, olvasmányok mindig nagyon hasznosak a pályázatok írásakor. A kulturális projektmenedzser kurrens témákat jár körül, nem csak tájékozottnak érdemes lennie, hanem kíváncsinak is!”

Barna:
“Hogy merjen nagyot álmodni!”

Nos, ha megfogadjátok legalább Barna tanácsát, és mertek nagyot álmodni, akkor elképzelhető, hogy néhány éven belül akár közös projekteken is dolgozhattok csapatunkkal!

A jövő héten sem maradtok kérdések és a válaszaink nélkül, ezzel a témával folytatjuk sorozatunkat:

Amikor visszaemlékszel a munkahelyeden töltött legjobb napodra, amikor teljesen elmerültél a tevékenységeidben, miközben egyszerre érezted lelkesnek és hatékonynak magad, akkor miket csináltál? Mi volt jellemző arra a napra?