Inbound5151766898636433612

Academy – Academy for Actors of Civil Change beszámoló

Az Academy for Actors of Civil Change egy 14 napos nemzetközi képzés, amelynek célja a szociális területen dolgozó szakemberek készségeinek fejlesztése, nem formális, művészeti módszerekkel való megismertetése. Augusztus végi nyári akadémiánkról Laczkó Dóri írt beszámolót:

Emeljük poharunkat az ünnepeltre, boldog születésnapot!

Volt lehetőségünk választani a pezsgőből. Nem ismerem a pezsgőfajtákat, így azt választottam, aminek jobban cseng a neve. Körbemosolygunk, koccintunk. Az asztalnál a fiatalabb generáció foglal helyet. Kicsit feszengve érezzük még megunkat. A poharak kiürültek.
Már máshol járok, pörögnek a feladatok a fejemben, a telefonomat már inkább fennt hagyom a szobában, hogy legalább este tudjak kicsit a buliban jelen lenni, nem pedig a 2021-es nyári Academyn.

Az egyik kezemben lóg 40 darab 20×20-as vászon, a másikban festékek, hátamon hátizsák. Egy kis textilbolt ajtajában állok, és végignézek az utcán. Elállt az eső. Míg Kati vásárol, azon gondolkodom, hogy mi van akkor, ha valami miatt mégis hamarabb érkeznek a résztvevők. Jön Kati, megvette a gombolyagot, indulhatunk. Ekkor jön egy telefonhívás az iroda épületéből, hogy valami ismeretlen francia lányok minket keresnek. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy ebből vajon meg tudnék-e élni, de nincs idő álmodozni, kezdünk!

Egyre többen vagyunk az irodában, teljesen más hangulatot vett fel a lakás, nincs egy moccanásnyi hely sem, ideje indulni.

Szellős Réten nem kellett sokáig ismerkedni a környezettel, mindenki nagyon gyorsan belakta kis szálláshelyét, és az egész táborhelyet rövid idő alatt otthonunknak éreztük.

Inbound127532310947992159

A résztvevők első kérdése az volt, hogy mennyi tábortűz lesz. Csalódottan fogadták a hírt, hogy kettő van betervezve a programba, mondták, ezen változatatni kell, így már első este is a tűz köré tudtunk gyűlni. Ettől kezdve a tábor összes estéjét így zártuk. Ősidők óta így van ez, a tűznél melegszünk, ünneplünk, meséljük el életünk történeteit, énekelünk, szentimentálissá válunk, vagy vadul bulizunk. Az esti tábortüzek mindig tükörként mutatták meg a résztvevők napját, hogy épp hogyan érzi magát a tábor. Mély beszélgetések vagy hangos éneklés, gitáros este vagy hangfalas bulizás. Minden táborozó kiemelte, hogy számára ez mennyire fontos eleme volt a tábornak, ezzel nem is lehetne ellenkezni.

Először találkoztam egy nemzetközi tábor erejével. Amikor először ültünk le egy nagy körbe, azon gondolkodtam, hogy ez alapvetően milyen  egyszerű dolog. Egy kört alkotni. Mégis, ettől az alakzattól valahogy hirtelen összekötődnek az emberek és egyből lehetett érezni, hogy milyen pozitív energiák mozognak. Meglepően nagy volt a befogadás minden részvevő felől. Mindenki érteni akarta a másikat, ha ennek voltak is nyelvi akadályai, megugrottuk azokat és végül mindig megértettük egymás mondanivalóját.

Ahogy telnek a napok, lassan lekerülnek a nyelvi gátlások a réstvevőkről, az idegenektől való félelem, az önmagunktól való félelem, és mintha kinyílnának szépen, mint a virágok. A főbb személyiségjegyek természetesen mindenkiben ott maradtak, mégis nagy változásokat lehetett megfigyelni egyes résztvevőkön. Nem szeretnék hamis képet festeni, mindig voltak és lesznek, akik passzívan állnak a gyakorlatokhoz, vagy bármihez, amit az élet kínál, de hát ők maradnak le a telefonjukba merülve a körülöttük lévő lehetőségekről.

Vontatott és unalmas lenne bővebben beszámolni a programról, úgyis akkor lehet igazán érteni és élvezni ezeket a gyakorlatokat, ha jelen vagyunk közben. Legyen annyi elég, hogy amikor a réten táncol 30 ember bármiféle koreográfia nélkül, csakis a saját testükre hallgatva, akkor az még kívülről nézve is igen hatásos. Valahogy abban a pillanatban engem nagyon elvarázsolt ez az egész folyamat. Zavarba ejtő lenne számunkra, ha mindenki anyaszült meztelenül táncolna a réten, pedig pontosan ez történt. Csak nem a ruhákat vetették le, hanem minden más külső gondolatot. Mondhatom, hogy az őszinte pillanatok teljesen magával ragadnak engem és ez teljes mértékben az volt. Lelkek táncoltak a réten. Tudom, hogy ez nagyon nyálasan, túlzottan romantikusan hangozhat, de máshogy nem áll módomban megfogalmazni, amit láttam.

Img 20210828 Wa0017

Itt nem áll meg a látnivaló, mert volt, hogy arra csöppentem be a workshopba, hogy azért jelentkeznek emberek, hogy hat széket, egy asztalt úgy helyezhessenek el a térben, ahogyan azt ők akarják és ezt mindenki végignézi. Volt, hogy mindenki teljes csendben állt, mozdulatlanul egy órán keresztül, vagy épp a függőség, magány témáját dolgozták fel kis jelentekben. Abban biztos vagyok, senki sem fogja elfelejteni a „sensorial trip” hatását és élményét. A spanyol csapat elvarázsolta a résztvevőket a négy ősi elemhez – föld, víz, levegő, tűz, amit át is érezhettek, szagolhattak, tapinthattak, hallhattak.

Ezen a sok felejthetetlen tapasztaláson túl, a résztvevők hazavihették önmagukról alkotott festményüket. Teljes beleéléssel és minden kreativitást előhúzva igyekeztek elkészíteni a műveiket, amik felett valóban el lehet időzni a nézegetésükkel, olyan jól sikerültek.
Komoly témák, problémás kérdések, csoportvezetés, drámapedagógia, játék, művészet, nagyon színes a paletta, amiből az Academy felépül. Ami nélkül mégis hiábavaló lenne az igyekezet, az a sok előadó, akik eljönnek idejüket nem sajnálva, mert fontosnak tartják, hogy beszéljen a fiatalság a civil szféra kérdéseiről és problémáiról. A másik oldalon pedig ott vannak a résztvevők, a sok nyitott, tenni vágyó fiatal, akik szomjazzák a művészetet és fejlődés lehetőségét.

A világ nyolc különböző pontjáról gyűltünk össze egy helyre, mégis így nyitottuk ki a világot együtt, közösen, az Academyn 2021-ben.

Inbound3572304313478641444