Túszopera

A Magyarországon a mai napig jól ismert túszejtési akcióban a helyi laktanya párttitkárának két fiatal fia az apjuk páncélszekrényéből ellopott fegyverekkel egy leánykollégium lakóit ejtette túszul, többek között azt követelve, hogy elhagyhassák az országot. A túszejtőkkel a helyi kórház pszichiátere, a közelmúltban elhunyt Dr. Samu István próbált tárgyalni a túszejtés első napjaiban. A fiúk elmondták neki, hogy ha bárkinek baja esik, és esetleg ők meghalnak, azzal is eredményt értek el, hiszen így vagy úgy, de a „rendszer leleplezi önmagát”: egy emberi élet elvételével elismeri, hogy hazugság az a gyakran hangoztatott alapelv, miszerint a szocialista társadalomban a legnagyobb érték az ember. Ezt az alapelvet persze a rendszer korábban már több ízben is látványosan meghazudtolta, például a forradalom utáni tömeges megtorlásoknál, ezt azonban a rendszerhez hű apa gyermekeként – mára mondhatjuk, naivan – nem látták át a fiúk. A pszichiáter sikertelenül próbálta e helyzet irrealitását a túszejtőknek megmagyarázni, és rávenni őket, hogy adják meg magukat, hiszen tervük nem érhet célba, eleve kudarcra van ítélve. A darab főszereplője az opera kerettörténete szerint az egykori egyik túsz lánya, aki az előadásban a túszejtés öt napját és éjszakáját éli át a közönséggel együtt.

Az operaelőadás szokatlan módon több rétegében is interaktivitással él. A nézők tudatos és ösztönös reakciói egyaránt részét képezik az előadás különböző zenei szakaszainak, sőt a közönség egy részét vokális előadóként is bevonja az operaelőadás, bár ugyanígy a darabban résztvevő professzionális énekesek egy része is a közönségben foglal helyet.

Az előadásban elhangzó szövegek jelentős része valós dokumentum, ezek forrása első sorban Hatala Csenge Hírzárlat című dokumentumregénye. A szövegkönyvet Gerendás Beáta állította össze.

A kamaraopera előadásának időtartama 100 perc, színpadi ideje 5 nap és 5 éjszaka. A darab szereplői magyar, angol és német anyanyelvűek – az előadásban mindhárom nyelv megjelenik.

A Túszopera a kortárs színházi és zenei élményt egyaránt eredeti módon alkalmazó, nemzetközi együttműködésben létrejövő, társadalmi tematikájú mű, mely az általa érintett műfajok hagyományainak ismeretében, azok mai megfogalmazásával él.

Előadják:
Tara Khozein
Rupert Bergmann
Josefa Beil
Dominik Förtsch

Zenekar – Black Page Orchestra:
Matthias Kranebitter – elektronika, művészeti igazgató
Yukiko Krenn – szaxofon
Felix Pöchhacker – elektromos gitár
Fani Vovoni – hegedű
Irene Frank – cselló

Közreműködők: Dr. Moretti Magdolna és Kéri Judit
Rendező: Brina Stinehelfer
Koncepció, zeneszerző: Gryllus Samu
Videó: Varga Vince
Dramaturg: Gerendás Beáta

Fénytechnika: Joe Albrecht
Kamera és streamelés: Ronald Pfisterer
Hangtechnika: Axl Truschner
SpatialChat admin: Sebastian Salazar-Bogoya

Szakértő konzultáns: Hatala Csenge
Angol fordítás: Budai Vera
Programozás: Djindji Ergimen
Arculat: Pallag Sára
Projektmenedzsment: Claire Granier Blaschke, Pallag Sára

A kamaraopera szövegkönyve Hatala Csenge: Hírzárlat, A balassagyarmati túszdráma c. dokumentumregénye (Athenaeum Kiadó, 2015) alapján készült. A librettót Gerendás Beáta készítette el.
Az előadás a MuPATh, a Pro Progressione, a WUK Performing Arts és a Black Page Orchestra koprodukciójából született.

Az előadás a Nemzeti Kulturális Alap, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Osztrák Kulturális Fórum Budapest támogatásával valósul meg.

Interjú Gryllus Samuval és Brina Stinehelferrel: http://www.proprogressione.com/blog/egy-eloadas-a-manak/

Az előadás sajtóanyaga: http://www.proprogressione.com/sajtoanyagok/tuszopera-interaktiv-opera-az-online-terben/