Bayer Árpád történész, múzeumi játéktervező, az elmúlt években több projekten is dolgozott már velünk, ezen élményeiről írt nekünk egy összefoglalót.
Árpi a csapatépítők és szabadulószobák világából érkezett vissza az örökséghez és a történelemhez, hogy az ismeretszerzést csomagolhassa élménybe. Ennek az Open History ad keretet.
„Én csak véletlenül kerültem ide. Igaz, szerettem volna, hogy ez a véletlen létrejöjjön, de nem számítottam rá.
2018 őszén volt Százhalombattán a Journey to the Beginnings nyilvános tesztje. Akkor még nem tudtam, hogy mi fán terem a Pro Progessione (röviden: PP), nem miattuk jöttem. Minden érdekelt, ami múzeumi élmény, különösen, ha az szektorközi együttműködésben valósul meg, és még inkább, ha van tesztje, és nem hasraütés-szerűen „újszerű” és „sikeres.”
Ha látogatók és múzeumi szakemberek véleményét kérik ki, akkor fejlődni akarnak. És ez jó. Nézzük meg!
Így hát ott zötyögtem a többi résztvevővel reggel a Százhalombatta tartó buszban egy októberi reggelen. Aztán kerek szemmel néztem, ahogy összetörik az agyagedény, mi pedig kikötünk a bronzkorban az elveszett Sara-t keresve, majd izgatottan szaladtam át a játék végén a kunhalom vörösen vibráló alagútján.
Az volt az érzésem, hogy ehhez hasonló projektekben szeretnék dolgozni, de az még arrébb van, hogy ilyen helyekre bekerüljek. Hogyan is kerülhetnék közel egy hasonló fejlesztéshez? A játék után felemeltem a kezem, és elmondtam a véleményem. A saját szempontjaim és tapasztalataim alapján kritizáltam a játékot. Sőt, utána még pár szót váltottam Czakó Mátéval, a rendezővel, és együtt utaztam haza Bőczén Árpival, aki koordinálta az eseményt. Kaptam egy élmény, adtam egy visszajelzést.
Itt véget is érne a történet, ha pár hónappal később nem csörren a telefonom, hogy januártól várnak a Journey csapatába. Októberben volt a teszt, novemberben mondtam fel a múzeumban, ahol dolgoztam, hogy januártól csak az akkor gyakorlatilag nullkilométeres, „üres” Open History-val foglalkozzak. Novemberben ugrottam egy fejest a semmibe, és a következő hónapban kiderült, hogy a Journey lesz az egyik háló, ami megállítja a zuhanást.
Azóta ezzel a történettel bátorítok mindenkit, hogy mondja el a véleményét, fogalmazzon meg kritikát, mert ettől épülünk – és ettől épülnek a kapcsolataink is.
Nem egy alkalmi együttműködés, hanem évek óta stabilan zajló közös munka alakult ki a PP-vel,az egyik kedvenc partnerrel.
Köszi, PP! Több kéne belőled.
Tényleg. Jó lenne még pár PP-szerű csapat. A múzeumoknak, kultúrának mindenesetre jót tenne. És itt most lépjünk kettőt hátra, nézzük meg, miért!
Azt gondolom, hogy a magyar múzeumi szakma bizonyos szempontból válságban van. Mintha nem lenne annyira egyértelmű, hogy hol állunk most, mi a célunk és merre kell eltökélt és bátor lépéseket tennünk. Ráadásul a környezetünk is viharos tempóban változik, folyamatos alkalmazkodásra van szükség. Akkor tudunk sikeresen alkalmazkodni, ha rugalmasak vagyunk és változatosak.
Azt látom, hogy a múzeumoknak sokszor ez a legnagyobb kihívása, amit belső erőből alig tudnak megoldani. Hogyan reagáljunk egy új kihívásra egy komplex és nehézkes szabályozási és pénzügyi környezetben, amikor alapvető feladatokkal küzdünk? Hogyan rohanjunk könnyedén a világgal, amikor a stabilitás és az megőrzés a fő értékeink?
Nem, ezek nem feloldhatatlan ellentétek. De egyedül, múzeumként rettentő nehéz feloldani őket. Viszont felszabadító lehet olyannal dolgozni, akivel közös a cél, de más lehetőségei és eszközei vannak. Aki ki tudja kerülni az előttem tornyosuló akadályokat. Aki érti, hogy a stabilitás és a megőrzés érték, és művészekkel, más szakemberekkel új oldalról tudja bemutatni. Aki lépést tart a világgal, és magával húz.
Ha múzeum lennék, akarnék olyan együttműködésekben részt venni, mint amiket a PP létrehoz és koordinál.
A most készülő, a Vucedol kultúrát bemutató játékok tervezése közben tudatosult, hogy milyen sokat kell beszélgetnünk ahhoz, hogy értsük egymást, ha különböző területekről jöttünk. De megéri a beletett energiát: rengeteget lehet tanulni az új nézőpontoktól, jobbak, felkészültebbek leszünk általa. Beszélgessünk hát!”
———————-
Árpival jelenleg két projekten is együtt dolgozunk:Az OUR SHARED HERITAGE – VUCEDOL CULTURE projektünk a Journey témájának folytatása a horvát-magyar határvidék közös örökségére összpontosítva. Jelenleg futó, MUSE.ar elnevezésű Kreatív Európa projektünk célja egy olyan platform létrehozása, amely a kulturális intézményeket új digitális narratívák közös létrehozásában segíti, amelyhez innovatív módon használják fel gyűjteményeiket.