Idei Szabihíd-OFF / Our Space fesztiválunk a korábban oly népszerű Szabihíd projekt hiányát igyekszik feledtetni velünk. A név és a helyszín igen, de a cél nem változott: kulturális és közösségi programokon keresztül újra felfedezni a várost és élhető közterületeket biztosítani Budapest polgárainak és a fővárosba látogatóknak. Bár az eredeti projekt korábbi formájában nem valósulhat meg, de mindig örömmel gondolunk vissza a Szabihíd eseményeire! És ki más tudná ezeket jobban felidézni nekünk, mint Balogh Zsuzsi, aki éveken át koordinálta a rendezvény programjait? Olvassátok most az ő beszámolóját!
A Szabihíd kapcsán annyi minden jut eszembe, hogy bevallom nem is olyan egyszerű ezeket most hirtelen értelmes, összefüggő mondatokba összeszednem. Rengeteg ember meg emlék meg élmény. Amiket most le sem fogok tudni ide írni, mert nincs annyi hely és idő. De az tuti, hogy már soha nem lesz olyan alkalom, hogy ne mosolyodnék el vagy dobbanna meg kicsit jobban a szívem amikor átsétálok vagy biciklizek rajta… tudom nagyon szentimentálisan hangzik, de igaz. 🙂
Biztosan mindenki emlékszik arra, hogy 2016 nyarán a villamos sínek felújítása miatt le volt zárva a híd, ahol is spontán elkezdtek szerveződni különböző kisebb közösségi események, piknikek stb, tehát az emberek elkezdték más módon használni ezt a teret.
Ennek apropóján a Valyo és Pro Progressione kezdeményezésére 2017 nyarán (majd aztán a további években is) a híd négy hétvégére újra a gyalogosok és kerékpárosok közösségi terévé alakult át. Ekkor még csak a híd egy bizonyos részére szólt a területfoglalási engedély, de itt ekkor már általunk szervezetten jelentek meg zenei, kulturális és művészeti programok. Az első évben Balogh Kata volt a PP részéről a projekt menedzsere, ő foglalkozott a programok összeállításával, egyeztetésével, ő volt a kapcsolattartó a Valyo és a PP között stb. A PP-n belül én voltam ekkor az ernyőszervezeti tagokért felelős munkatárs, és így én segítettem ezen társulatok és művészek programjainak megjelenését a hídon, a PP neve alatt. Mivel Katának egyéb elfoglaltságai adódtak ezért megkért, hogy az utolsó 2 hétvégére legyek én a helyszíni programkoordinátor. Vállaltam. Ekkor ismertem meg a Valyo csapatát, meg az egész szellemiséget, amit képviselnek és lettem rajongójuk! Akikkel aztán mind a szervezést mind a konkrét hídi életet éltem több éven keresztül. És ekkor lettem a Szabihíd projekt szerelmese is…
A következő két évben újra vállaltam a projekt koordinátor szerepet. De mit is takar ez? És miért is kellett? Ami fontos volt, hogy szerettük volna, ha az egész Szabihíd alapvetően megmarad annak, amiből indult. Egy ingyenes, sokszínű programokkal teli kreatív közösségi térnek, ahol mindenki jól érezheti magát. Ami alulról szerveződik, tehát a város lakói hozzák alapvetően az ötleteket, a programokat, egyszerre szervezői és látogatói is a Szabihídnak. A mi feladatunk pedig ezt összekoordinálni, segíteni, felügyelni és teret biztosítani rá. Azonban hatalmas felelősség az, hogy egy ekkora területért te felelsz, márpedig a területfoglalási engedély alapján mi voltunk mindenért a felelősek, ami a hídon történt abban a pár napban. (2018-tól már az egész hídról beszélünk.) Valószínűleg ezt én akkor teljesen fel sem fogtam, most leírva eléggé ijesztően hangzik. 🙂 (És arról nem is beszélek most, hogy mennyi egyéb dolgot kellett még szervezni, hogy egy ilyen hétvége összejöjjön (mentő, szemétszállítás stb..)) A lényeg, hogy muszáj volt koordinálni és kézben tartani a hídra szerveződő programokat, hogy biztosan lássuk minden rendben lesz, biztonságos lesz stb.
A Szabihíd egyszerűen annyira felkapott és menő hely lett az első lezárást (vagyis éppen megnyitást! 🙂 ) követően , hogy gyakorlatilag mindenki meg szeretett volna rajta jelenni valamilyen eseménnyel, programmal, bármivel… A mindenkit szó szerint kell venni. Amint hivatalossá vált a 2018-as Szabihíd, a konkrét időpontok és az, hogy engem keressenek meg, ha valamilyen programot szeretnének hozni, gyakorlatilag elkezdtek özönleni az emailek és a telefonok. Nincs igazán olyan műfaj, amivel ne kerestek volna meg. De sport, előadóművészeti program, gyerekprogram, könnyű és komolyzene, irodalom, minden…
Hamar arra a megoldásra jutottunk, hogy több részre kell felosztani a hidat, hogy egyszerre többféle és több program is tudjon futni, és tényleg mindenki kapjon teret és lehetőséget. Minden program szervezőjével én tartottam a kapcsolatot már a nyári időpontok előtti hetekben, hónapokban. Rengeteg munka volt ez és néha nagyon kellemetlen is, hiszen habár alapvetően nagyon megértőek és jó fejek voltak az emberek, azért belefutottam sok követelező, kompromisszumképtelen emberbe is, akik nem értették meg, hogy kivitelezhetetlen, amit akarnak vagy mondjuk biztonsági szempontból nem megfelelőek az elképzelésük. De szerencsére belőlük voltak kevesebben, és alapvetően azok, akik megkerestek, valóban hálásak voltak a munkánkért. Számtalan nagyon izgalmas embert ismertem így meg, van akivel a mai napig tartom a kapcsolatot!
Az az élmény azt hiszem leírhatatlan, amikor egy szombati napon sétálsz át a budai oldalról a pestire, egyszerre 4-5 program megy a hídon, nem zavarják egymást, rengeteg ember és mindenki jól érzi magát. Megférnek egymás mellett a spinningesek, a rock koncertet hallgatók, a gyerek programosok, a bohóc artista, a bábosok, az elektronikus zenére bulizók, akik csak piknikeznek és beszélgetnek vagy akik csak olvasnak egy függőágyban. Ekkor azért azt érzi az ember, hogy végre tett valami jót. És ezért tökre megérte a sok hónapnyi munka vagy olykor az idegeskedés. És a legjobb az volt ebben, hogy ahogy végigsétáltam, senki sem tudta, hogy ki vagyok és mit csináltam mindezért az egészért. De én belül mosolyogtam és büszkeség töltött el. 🙂
Arra is nagyon büszke vagyok az egész Szabihíd projekt kapcsán, hogy mindvégig tartottuk magunkat az eredeti elképzeléseinkhez, és nem fogadtunk el olyan üzleti megkereséseket, amelyek esetleg koncepcionálisan változtatták volna meg a Szabihídat. És így is Budapest egyik ikonikus rendezvényévé, jelenségévé tudott válni. És bebizonyította azt is, hogy a lakosok mennyire kreatívan képesek használni ezt a városi közteret, ha lehetőségük van rá. És elég szuper, hogy ennek a jelenségnek én is a részese voltam.