Új blogbejegyzéssel jelentkezünk kommunikációs menedzserünk, Baross Vanda tollából.
Vanda cikke betekintést nyújt a magyarországi környezettudatossággal kapcsolatos tapasztalataiba, és abba, hogy CLIMATE CHANGER – interaktív színházi játékunk hogyan bővíti a fenntarthatósággal kapcsolatos ismereteket. További részletekért olvasd el teljes blogbejegyzésünket:
Abba a generációba tartozom, akik ugyan középiskolai tanulmányaik során már hallottak globális felmelegedésről, olvadó jégsapkákról, kihalófélben lévő állat- és növényfajokról, de arról, hogy ez nem egy fátum, már sokkal kevesebb szó esett. Ezzel párhuzamosan jelentek meg Magyarországon az első szelektívgyűjtő szigetek, amikben papírt és műanyagot lehetett gyűjteni. Legközelebb az otthonunktól egy 8 perces sétára volt ilyen gyűjtőpont. Én pedig egyik reggel úgy ébredtem, hogy elkezdem szortírozni a háztartásunkban keletkező szemetet. Először az italos palackokat és dobozokat, egyéb papírszemeteket különítettem el, majd nem átallottam már a szemetünkben is turkálni és az onnan kihalászott és kiöblített műanyag csomagolásokat is a szigetekre hordani. Emlékszem leselejtezésre ítélt ruháskosarunk lett első házon belüli „gyűjtőpontom”. A birtokos jelző azért is indokolt, mert ezeket a lépéseket édesanyám teljes ellenállásával szemben tettem és ragaszkodtam ennek tiszteletben tartásához, ezzel is konfliktust vállalva, hogy bimbózó felnőttéletemet bizony ebben a kérdésben egészen biztos, hogy máshogy fogom majd élni. Azt, hogy ez nem késői dackorszakom egyik állomása volt bizonyítja, hogy nem csak otthonomban, hanem eddigi munkahelyeimen is ebben a szemléletben működöm mind a mai napig, ezzel rendszeresen kiérdemelve az „ez bolond” kitüntető címet. Nem tudom megmagyarázni, hogy honnan jött ez az indíttatás (egy biztos: nem von Haus aus), de fejlődőképes: háztartásomban is évről évre épülnek be a környezettudatos szokások (kulacs használata, étolajgyűjtés, környezetkímélő mosó- és takarítószerek alkalmazása, másodkézből vásárlás, stb.). Nem „hittérítek” és nem klímaszorongok, talán ezért sem mondanám magam a téma szakértőjének, így viszont tudom: könnyen megvezethető vagyok. Aggasztanak a greenwashing jelenségek, hogy napjainkra jó üzlet is lett a környezettudatosság…
Ezekkel felvértezve érkeztem meg a GREEN E.Th.I.Cs projekt egyik legizgalmasabb momentumához, a Kabdebon Dominik és Nyáry Pál ötleteiből születő Climate Changer című, zenés színházi társasjáték megtekintéséhez. Kétszer volt szerencsém részt venni az interaktív játékon: premier előtt az ÖrkényKÖZben, illetve SzimBio Udvarunkban, a Művészetek Völgyén. Közel 10 éve dolgozom háttérdolgozóként különböző előadóművészeti szervezeteknél. Gyűlölök szerepelni, így nomen est omen: mindkétszer hátra ülök. A színházi társasjáték 25 mezőjén keresztül a klímahelyzet és a fenntarthatóság égető kérdéseit járjuk közösen körbe, úgymint elkerülhetetlen-e a klímakatasztrófa, illetve mi egyedül tehetünk-e bármit is a klímaváltozás megfékezéséért? Minden állomás más-más jelenetet és játékot rejt, ezek során a fenntarthatóság hétköznapi dilemmáiról vitázunk újdonsült csapattársainkkal. A társasjáték szereplőit négy színész – Boznánszky Anna, Döbrösi Laura, László Gáspár, Somhegyi György – kelti életre. Az akár 25 különböző szerepet is eljátszó alkalmi társulat játékmestere Boznánszky Anna, aki igaz történetekkel, hiteles információkkal, valamint a zöld aktivizmus ikonjaival is megismertet minket. Az előadás létrehozása során fontos szempont volt, hogy minden szükséges díszletelem és hangszer a fenntarthatóság jegyében készüljön el. Így Sziládi Szabolcs és Horváth Ábel zenészek saját kezűleg, hulladékból készített hangszereiken biztosítják az élő zenekari kíséretet, olykor dramaturgiailag is fontos szerepet betöltve az előadásban. A bohókás jelmezeket Kudron Anna vezetésével a fenntartható divat iránt elkötelezett Pinkponilo kreatív stúdió készítette. A Tóth István, asztalos által létrehozott játékelemek pedig fából és újrahasznosított hulladékból készültek. Az egyes lépéseknél a csapatok pontokat gyűjtenek, de csak közösen fékezhetik meg a bolygónk hőmérsékletének növekedését.
Amikor az ÖrkényKÖZben először láttam az előadást, akkor csapatom demokratikusan, szavazással jutott közös döntésre. Szerencsémre csapatunkból többen is tájékozottabbak voltak a témában, mint én, így optimista tippjeim nem érvényesültek a játék során. Szoros játékban, egy ponttal maradtunk csak alul a másik csapattal szemben, viszont közös küldetésünket így sem sikerült teljesítenünk. Másodjára már a számomra legkedvesebb, megfigyelő pozíciómból szemlélem csupán az eseményeket. Hivatalosan nem játszom, de a helyem elfoglalásával csapatot is választok. Drukkolok és kíváncsi vagyok az újabb mezők rejtette történetekre is. Sajnos másodjára sem sikerül a közös küldetésünk -, amit immár a kapolcsi hőségben saját bőrünkön is égetőnek érzünk… – hogy bolygónk hőmérséklet emelkedése ne érje el a kritikus hőfokot. Küldetésünk ugyan nem járt sikerrel, de legalább megpróbáltuk. Vajon mi történne a világgal, ha nem csak mi és nem csak a gondolattal játszanánk el másfél-két órán keresztül, hogy a klímakatasztrófa lehet mégsem elkerülhetetlen?
További információ: https://proprogressione.com/blog/climate-changer-bemutato/