A RE-IMAGINE program harmadik rezidencia állomásán, Szkopjéban vagyunk, ahol a „Make Performing Arts Green” mottó jegyében a művészet és fenntarthatóság találkozása került középpontba. Két résztvevő, Tóth Laura és Bergendi Barnabás osztja meg velünk, milyen lépésekkel dolgoznak azon, hogy a kulturális élet ökológiai lábnyoma csökkenjen. Mesélnek a programban szerzett élményeikről, a mindennapokban megvalósított zöld gyakorlatokról, és arról is, hogyan inspirálhatunk ezzel új szemléletet a közönségben és a fiatal művészek körében.
PP: Miért vált számotokra fontos üggyé a fenntarthatóság a művészeti és kulturális projekteken belül?
Tóth Laura: A SÍN Művészeti Központtal évek óta dolgozunk azon, hogy a produkcióinkban környezetvédelmi szempontokat érvényesítsünk. A Superhero Tutorial projektünk például egy személyes indíttatásból született: a zero waste életmód iránti küzdelmem, majd a klímaszorongásom vezetett oda, hogy megmutassam, még kis lépésekkel is lehet változtatni. A cél az volt, hogy a résztvevők felismerjék saját “szupererejüket” a változtatásban.
Bergendi Barnabás: A KultBazaar szintén ezen az elven alapul. Nem szeretnénk növelni a kulturális élet környezeti terhelését, ezért minden eszközt megragadunk a környezettudatos működéshez, a díszletektől a jelmezekig. Szymon Jachimek Jeremi összekapja magát darabja például kiváló eszköz a fiatalok megszólítására, hiszen az ő történetük, nyelvezetük és problémáik jelennek meg benne – hitelesen és relevánsan.
PP: Mi a véleményetek arról, hogy hogyan lehet a fenntarthatóságot és művészetet hatékonyan ötvözni?
Bergendi Barnabás: Szerintem a művészet a legjobb médium erre, hiszen képes érzékenyen bemutatni az ökológiai lábnyom csökkentésének fontosságát. Kapolcson például, ahol a rezidencia egyik állomása zajlott, magunk is átélhettük a természet közelségét és a hajnali erdőfürdőzés jelentőségét. Ilyen élményekkel sokkal nagyobb hatást gyakorolhatunk a közönségre és a résztvevőkre, mint szimpla elméleti előadásokkal.
Tóth Laura: Egyetértek. A Szkopjéban tartott előadásokon és beszélgetéseken rengeteg ötletet merítettem arról, hogy hogyan lehet valódi cselekvésre inspirálni az embereket. Ezen a helyszínen felmerült a kérdés is: hogyan tudunk mi, művészek változtatni, amikor a lehetőségeink sokszor korlátozottak? A fenntarthatóságra való törekvés olyan jelentős szemléletváltást kíván, amit -szerintem- nemzetközi szinten is tovább kell erősíteni.
PP: Meséljetek egy kicsit a program különböző helyszínein szerzett élményekről! Miben volt más például Szófia, Veszprém vagy Kapolcs?
Tóth Laura: Szófia különösen izgalmas állomás volt, mivel Dr. Vladimir Đurđević tartott mélyreható előadásokat az éghajlatváltozásról. Nagy hatást tett ránk, ahogy a tudományos adatokat a mindennapi élet kihívásaival összekapcsolta. Az általa megosztott ismeretek teljesen új nézőpontot adtak a fenntarthatósággal kapcsolatban.
Bergendi Barnabás: Veszprémben viszont a kulturális fenntarthatóság gyakorlati oldalára koncentráltunk, Petrányi Barna “Deciding to Go Green” előadása például nagyon inspiráló volt. Számos hasznos módszert ismerhettünk meg arra, hogyan csökkenthetjük a kulturális szféra ökológiai lábnyomát. Kapolcson az erdőfürdőzés és a közösségi programok viszont egészen másképp, személyes élményként mélyítették el bennünk a természet védelmének fontosságát.
PP: Hogyan látjátok a fenntarthatóság kérdését hosszabb távon? Miben kell még fejlődni?
Bergendi Barnabás: Úgy gondolom, hogy a legfontosabb feladat a szemléletformálásban rejlik. A KultBazaar célja, hogy a fiatalokat arra inspiráljuk, hogy ne csak a színpadon, hanem az életükben is figyeljenek a környezetükre.
Tóth Laura: Emellett pedig szükség van nemzetközi együttműködésekre és a már bevált gyakorlatok megosztására. Nagyon sokat tanultunk a különböző helyszíneken a balkáni és közép-európai művészektől. Ez a program rámutatott arra, hogy ha összefogunk, akkor nagyobb eséllyel tudunk igazi változást elérni.