Balogh Kata a RIVE projekt önkénteseként utazta végig velünk a Dunát 2014-ben. Később projektmenedzserként is dolgozott a Pro Progressione-nál, nemzetközi és hazai projektben egyaránt. Kata három éve Barcelonába költözött, ahol 2018-ban a PP csapata is meglátogatta, s ahol azóta alkotóként és kulturális menedzserként dolgozik kortárs tánc- és interdiszciplináris művészeti projektekben.
A RIVE projektre így emlékszik vissza:
„A RIVE programról a Valyo-n keresztül értesültem, akkoriban velük dolgoztam, mint programszervező-szauna építő-pultos, miegymás. Pozsonyban szálltam fel a hajóra. Eredetileg úgy volt, hogy Budapesten kiszállok, de az élet úgy hozta, hogy végül végigcsurogtam a csapattal az utolsó állomásig. Önkéntesből, fedélzeti koordinátor és hajószakács lettem, így két hétből egy közel egy hónapos együttműködés, együtt hajózás, együtt dolgozás lett.
Egy hónapig a hajó volt az otthonom, a résztvevők pedig a családom. Együtt keltűnk, együtt tréningeztünk, együtt főztünk, együtt zenéltünk, együtt ültünk a dekken órákon át, s néztük a partot, ahogy lassan, nagyon lassan „halad el mellettünk”. Az idő múlásának érzékelése megváltozott, a mindennapok átértékelődtek.
Aztán ebből a végtelen nyugalomból, ahogy kikötöttünk egy településen, átkapcsoltunk turbó üzemmódba, kirajzottunk, hogy hírét vigyük a hajó s ezzel a program érkezésének. Megszálltuk az utcákat, a tereket, tánccal, zenével, flyer-ekkel, mozgó installációkkal, workshopokkal – mindezt azért hogy a szárazföldet behívjuk a RIVE hajó hibrid terébe, mely hidat képezett a folyó és a part, a performativ tér és az otthon, a művészek és a helyi lakosság között.
Sokszor improvizálni kellett, hiszen nem mindig terv szerint alakultak a dolgok. Ez az állandó navigálás, gyors helyzetfelismerés, krízismenedzsment volt az, ami (ugyan a résztvevő művészek számára nem mindig volt ideális) számomra igazi szakmai kihívást jelentett: minél lehetetlenebb volt a helyzet, annál jobban élveztem. Ugyan ekkoriban már javában dolgoztam kulturális területen mint programszervező, a RIVE olyan volt, mint egy intenzív kurzus nemzetközi kulturális projektmenedzsmentből, ami diplomát ugyan nem ad, de életre szóló szakmai tapasztalatot igen.
A szakmai tapasztalaton túl, igazi barátokra tettem szert, akikkel olyan közös élménycsomagot hoztunk össze a projekt során, amiből a mai napig mindannyian táplálkozunk. A résztvevők közül Ljubával, a projekt szerb zenei vezetőjével, azóta is rendszeresen tartjuk a kapcsolatot, a Journey to the Begginings című projekt pályázatának előkészítése során dolgoztunk együtt. Tibor Nagy Grosso-val figyeljük egymás munkáit, s Budapesten sokszor jártunk össze nosztalgiázni. Tóth Bálinttal szinten dolgoztunk együtt egy projektben, meetingeltünk itt, Barcelonában, s közösen létrehoztuk a Play!Mobile projekt nyertes pályázati anyagát.
A program – tulajdonképpen mondhatjuk, hogy – megváltoztatta az életem, mind személyes, mind szakmai szinten. Ha nem maradok a hajón, valószínűleg ma nem írnám ezt a beszámolót, s nem töltöttem volna el közel három évet projektmenedzserként, pályázatíróként a Pro Progressione-nál.”
Kata portfóliója eddigi munkáiból: https://bit.ly/2VZoehp
A bejegyzés fotóit Kata készítette, a RIVE projektes hajóútja során.