„Apámnak sem volt jogsija”

Apámnak sem volt jogsija, nekem sincs (még) – neki már nem is lehetne. Egyszer még a hatvanas években, amikor Otto Klemperer mellett dolgozott, hazahozott egy Mercedes gépjárművet – állítólag a házmester vezette.

Azt mondja Barna, hogy vegyünk egy buszt: szép Mercedes – 2000€ – prímán megy, a RIVE projektben kell egy jármű, ami a szárazon halad és az EXCEPT-ben is milyen jól fog jönni, szállítmányozhatjuk a gyerekeket a foglalkozásokra – egy igazi projektbusz! – Yuhu, Barna, én benne vagyok – Ja egy aprócska dolog még… az én nevemre kellene íratni… – valójában már meg is vette, már át is íratta, ugye nem baj…? De miért nem az Egyesületére?! Nem lehet elszámolni és már nem emlékszem még miért – biztos igaza van, ő ért hozzá – OK…

Van egy gyönyörű, 20 éves, kék-fekete, hippibuszom, festett virágokkal, szociális cirkuszosoké volt Németországban, kockás függönyökkel sötétíthető!  Na ezzel csak a baj lesz… – mondják a jóakaróim. És így is lett – romantikus bajok, szép és jellegzetesen UtcaSzAKos, Pro Progressione-s, cserehátias és bordsodias bajok. Ha Pesten van Barna használja, – ezt onnan lehet tudni, hogy a kesztyűtartó lassan megtelik mikuláscsomagokkal – és a postaládám nevemre érkező különféle büntetésekkel. Barna persze fizeti. Legyen inkább Borsodban! – ahol a gyerekeknek ez jelenti a színházat, mindenhol integetnek, ha látják, rendszeresen kb. húsz gyereket szállítmányozunk Kázsmárkról a Rásonyi kultúrházba és fordítva – van aki több kört is megy – de akkor szünnapokon is ott marad, Borsodban – és ha ott marad, a munkatársak használják, mindenfélére – mezőgazdaság, édességbiznisz, taxizás – és folyton valami elromlik benne, a miskolci Mercedes szervízben a beszerzési ár sokszorosát költjük homályos funkciójú és származási helyű alkatrészekre.

Egyszer még egy alkatrész busz beszerzését is felajánlják, na de ezt már tényleg nem éri meg. Romantikus ez a busz, de nem nekünk való, adjuk el! Pont ekkor jön el a busz nagy ideje, élete csúcspontja a Varázstükör előadás, ezért gördült le a sindelfingen-i szalagról – ebben a cigány mese-előadásban a busz jelent mindent, a vándorszekeret, angyalnak az alvilágot, démonnak a mennyországot, a családnak a kunyhót, az Auschwitzba vivő vonatot – Mocsár Zsófi ez a csodálatos törékeny képzőművész – akinek halála azóta is feldolgozhatatlanul érint mindannyiunkat – egy egész kis roma világegyetemet fest rá a főpróbaidőszak hajnalain, Muybirdge lovai, baba démon és maga az ördög – Ez nem lesz kész a bemutatóra… – majd jövőre befejezzük az elejét – akkor még nem tudtuk, Zsófi, hogy nem lesz „jövőre”.

Főpróbahét, ebédszünet, a darabban játszó fiatalok elkérik, most tanulnak vezetni – én megengedem, munkatársaim a fejüket fogják – csak föl-alá furikáznak az irotai főutcán – mind a nyolcan benne…

Megállapodtunk, hogy nem mennek ki a faluból!  Egyszer csak eltűnnek. Gyere már, Balázs valamit mondani akarunk – sápadtan jönnek vissza – felmentek a falu fölötti földútra egy quados jött szembe és aki vezetett félrerántotta a kormányt, a busz oldalra fordult – felborult. A quados továbbhajtott. Ők nyolcan – csajok is, felállították a buszt puszta kézzel! Vagy ez már csak a legenda…mert maga a helyszínelő Simó Krisztián állította fel egyedül? Mindenesetre megtört a karosszéria, hogyan utazunk ezzel turnéra? Miskolc, Budapest, Balaton…?

Ők kifizetik – miskolci trailer jön érte, Mercédesz szervíz és a busz megy! végül nincs is nagyobb baja… Valójában, tét helyzetben soha sincs baja. Játszik még évekig, Varázstükör Zuglóban, az Avason, Nyíregyházán… Azután mégis elfelejtjük a buszt. Úgy kopik ki az életünkből, mint a PP – nem tudjuk Barna merre jár. Úgy hallottuk, feltűnt Németországban, Szerbiában, Erdélyben, Dél Koreában, mindenféle izgalmas projektekben Kanadában, Elefántcsontparton. Néha kapok egy-egy cirill betűs felszólítást, rutinosan beszkennelem, küldöm, és Barna rendezi…

Amíg egy nap, a Total Car Kft küld levelet, reszketve nyitom, jahhh… csak nincs a járművön vizsga és már fél éve a Szerémi úton parkol – vagy fizet a T. tulajdonos ennyit meg annyit, vagy bezúzzák és akkor annyit meg ennyit. Mint elvált szülők egyeztetünk Barnával – mi legyen a gyerekkel – jó lenne megtartani, múzeumba tenni, Zuglóban parkolni, ha a Varázstükröt egyszer a nagyszínpadra tesszük, micsoda díszlet lesz belőle – ezek romantikus illúziók – a valóság milliós és erőn felüli – csak Zsófi festményei ne vesszenek el – a Total Car munkatársa érző közönség, de kemény üzletember, nem flexeltet ingyen – filléres költség ahhoz, hogy most műtárgyként emlékeztessenek, íme, ezek a félkész alkotások arra, hogy a történetünk, a történelmünk nem írható át, hogy barátok vagyunk, ha voltunk, hogy ami játéknak látszott az már maga volt az élet – és, hogy mindig csak utólag tudjuk, hogyan vigyázhattunk volna jobban egymásra.

2013 novembere és 2015 novembere között zajlott EXCEPT elnevezésű kulturális programunk, melynek megvalósulását az Európai Unió Kultúra keretprogramja finanszírozta. A hat ország (Németország, Franciaország, Olaszország, Lengyelország, Szerbia és Magyarország) közvetlen érintettségén túl egész Európára kiterjedt. A projekt a társadalmi célú művészeti programok tapasztalatcseréjére és nemzetközi szakmai hálózat megteremtésére dolgozta ki kétéves programját.

Sok értelmiségi érez erős késztetést, hogy a lehetőségeihez mérten hozzájáruljon egy egészségesebb, kiegyensúlyozottabb és motiváltabb társadalom fejlődéséhez. Sokan vagyunk, akik ezt a munkát épp a társadalom ellenkező szögletében szeretnénk elkezdeni.

De hogyan? Hogyan vonjuk be a kiszemelt célcsoportokat? Miféle komplikációk fordulhatnak elő a “kulturális misszionárius” és egy elszigetelt embercsoport találkozásban? Hogyan kerüljük el a nemkívánatos mellékhatásokat? Hogyan készüljünk fel a találkozókra? Kívülről és belülről, eszközökkel és stratégiákkal. Mi lehet a feladatunk a művészi munka rendkívül fontos területén – minthogy csakis egy alkotásban aktív művész képes fertőzni az alkotás örömével. Végül, hogyan tartsuk fent a sikeresen megfertőzött csoportok fejlődését?

Az EXCEPT partnerei tekintélyes tudást halmoztak fel a felsorolt nehézségekkel való küzdelem során. Programunk célja az volt, hogy fejlesszük, rendszerezzük és megosszuk tudásunkat.

——————————-

Az Except összefoglaló videóját itt nézhetitek meg: 

——————————-

A cikkben található fotókat – a képek címe lehetne „Ami a buszból megmaradt” – Simon Balázstól kaptuk.