EGY ÜNNEPI SZÍNJÁTÉK – …’56-’16…

Az előadásban nemcsak Magyarország, hanem – a hasonlóságokra összpontosítva – a tágabb régió kommunistaellenes forradalmai, felkelései is fókuszba kerültek. A 60 éves távlatból történő visszaemlékezésnek szembe kellett néznie azzal a kihívással, hogy az ‘56-os eseményeket alakító, elszenvedő és emlékezetében elevenen őrző generációt egy újabb váltotta fel, melynek a múlthoz való viszonya egészen más minőségű, s a vele való szembenézéshez is egészen más eszközöket mozgósít.

Az alkotók a már nem aktuálpolitikai, de még nem is az emlékezet homályába vesző történelmi eseményekkel való jelen idejű párbeszéd lehetőségeit próbálták feltárni olyan művészek és alkotók közreműködésével, akiknek már a kommunizmus is „történelem”.

Az előadás magját Gergye Krisztián, rendező – koreográfus, Zombola Péter zeneszerző, Pályi András író és Vojnich Erzsébet festőművész, valamint további kiválasztott művészek koprodukciója, művészeti dialógusa adta.

Gergye Krisztián már számos prózai és táncos mű kontextusában foglalkozott az 1956-os forradalommal és a kommunista diktatúrával. A szóban forgó előadás így válhatott egy olyan rendhagyó összművészeti produkcióvá, amiben több zenei és irodalmi referencia-pontot állítottunk. Ezen állítások tükrében feltehettük azon jelen idejű kérdéseinket, amelyek valós párbeszédre késztethetik előadásunk nézőit és alkotóit egyaránt.

Az 1956-os eseményekhez, a szovjet megszálláshoz, a diktatúra és a kommunizmus természetéhez szervesen kapcsolódó szövegrészletek montázsszerű szövegfolyamára Zombola egy kortárs klasszikus zenei művet hozott létre. A vonósnégyesre írt etűdök gerincét adták többek között Beethoven Egmont-nyitányának parafrázisa és Heiner Müller Hamletgépének kortárs operába átírása.

Referenciapontjaink egyike Nádas Péter Ünnepi színjátékai, melyek úgy beszélnek a színház és a néző, a színpad és a valóság, a színház és a történelem, a színház és a nemzeti ünnep kapcsolatáról, hogy a lehető legpontosabban leképezik a belső, személyes vívódások mellett a hatalom és az ember, a múlt és a jelen viszonyát. Aki ezekbe a művekbe belemerül, nem maradhat érintetlenül. Heiner Müller: Hamletgépének 4. felvonása, a Pest(is) Budán operaként került az előadásba, egyfajta színház a színházban epizód keretében. Müller szövege Hamletet, Hamletként pedig önmagát helyezi az október 23-ai események frontvonalába. Elbeszélői helyzete egyszerre támadó és védekező, forradalmi és ellenforradalmi. Hamleti helyzetét épp az biztosítja, hogy mindkét oldal nézőpontjába beleáll, azok összes ódiumát magára vállalva.

Gergye Krisztián, a darab rendezője élő installációként valósította meg az előadást, amely aktív szerepet szánt a nézőknek, ezzel is felhívva a figyelmet az ’56-os események személyességére és az egyén szerepére az akkori és a mai társadalomban. Az előadás szereplői az interaktív térinstalláció, opera, koncert, színház, képzőművészet és performansz műfaji peremvidékein táncolva igyekeztek áthágni a műfajok között feltételezett vasfüggöny határait.

A szereplőket tekintve kvartettek jelentek meg: négy táncos, vonósnégyes, négy színész, négy énekes folyamatos jelenlétéből rendezve az eseményt. A kvartettek és a trikolór hármasságának kontrasztját adta, hogy a négyes egységek harmóniájából egy elemet, egy szereplőt mindig oda nem illőnek tituláltunk – időleges eltávolításának felszabadító eufóriáját örökös visszatérése keserítette meg, ami által a „kvartett harmóniájának” visszatérte egy olyan frusztrációt eredményezett, amiben talán tetten érhető volt az ‘56-os forradalom tragédiája.

Rendező: Gergye Krisztián

Közreműködtek: Vizin Viktória · Zombola Péter · Bánfalvi Eszter · Bányai Kelemen Barna · Barabás Anita · Rétfalvi Tamás · Téri Gáspár · Vojnich Erzsébet