Az ECHO II egy olyan európai kulturális együttműködési projekt, amelynek célja, hogy a résztvevő művészek kortárs alkotások révén újítsák meg és állítsák előtérbe a helyi hagyományokat, a helyi közösségek pedig újragondolják és újjáélesszék saját hagyományaikat az európai kulturális örökség keretében. A projektben a szerzett tapasztalatairól mesélt most nekünk az egyik magyar résztvevő, Kontur Balázs:
Hogyan és milyen tapasztalatokkal kerültél a projektbe?
A projektre való felhívást az interneten találtam. Ez még nem az a rezidencia program volt, amelyikre végül meghívást kaptam, hanem a Pro Progressione egy korábbi projektje, amin végül nem nyertem. Viszont azt a visszajelzést kaptam, hogy a görög partnernek nagyon tetszettek a munkáim, indul ott is egy rezidencia, így azt ajánlották hogy, jelentkezzek. Bekerültem a nyertesek közé.
Hogyan zajlott a rezidencia?
Ha jól emlékszem, egy hónapra rá már utazhattam is Görögország Spetses szigetére. Nagyon örültem, hogy ez egy olyan pályázat, ahol megtérítik az utazásiköltséget, a szállást, ellátást és a munkához szükséges anyagokat biztosítják, kiállítást rendeznek és cserébe nem várnak el semmit, csak azt, hogy rendesen dolgozzunk. Amikor elindultam nem volt bennem olyan jellegű félelem, hogy esetleg balul sül el, és akkor energia és idő veszik kárba. Úgy gondoltam legrosszabb esetben egy nyaralás lesz belőle, de szerencsére, amikor megérkeztem, már akkor azt tapasztaltam, hogy ez egy nagyon komoly rezidencia, és tényleg az a célja, hogy szabadon dolgozhassunk egy gyönyörű környezetben. A helyi kapcsolattartónk Nikosz Pasametros volt, egy nagyon kedves embert ismerhettem megbenne, mindent megtett azért, a munkához az anyagokat megkapjuk, és hogy megfelelő műhelyt biztosítson számunkra. Külön programokat, sétákkal egybekötött előadásokat tartott a hely sajátosságairól, a helyi tradícióról és történelemről.
A munka számomra már a szigetre utazással megkezdődött. Fél napot Athénban töltöttem, ami elegendő volt egy gyors túrára az Akropolisz körül. Az új benyomások, a kultúra már itt elindított gondolatokat bennem, jegyzeteltem és rajzoltam, így amikor a szigetre érkeztem már egy elkezdett munkafüzet állt a rendelkezésemre. A művészek közül én érkeztem utoljára, a három lány már ott várt engem. Macedóniából Martina, Görögországból Katerina és Bulgáriából Deyana, illetve Nikos.
Spetses szigete egy kis sziget, amit már az első nap egy kölcsönbiciklin körbetekertem. A sziget északi részén fekszik Spetses városa, ez az egyetlen település. További területei gyér erdővel és sziklával borítottak, pusztán néhol tűnik elő egy-két gazdagabb villa.
Szállásunk a városban, közel a központhoz egy kertes ház két apartmanjában volt, a lányok az egyik apartmanban, én a másiban kaptam helyet. A helyi sajátosságok megismerésére és alkotások elkészítésére négy hét állt rendelkezésünkre, ami viszonylag szűkös, így az előre tervezett időbeosztás fontos volt számomra. Az első hét az információszerzésről szólt, ekkor leginkább a jegyzetfüzetbe dolgoztam, illetve kisebb grafikákat készítettem. Nikos vezetésével túrákra indultunk, amelyekre történelmi előadásokkal készült nekünk. Esténként a szálláson vagy a helyi kocsmákban beszélgettünk kötetlenül.
A második hét a tervezésről szólt. Én geometrikus művészettel foglalkozom, ebben alkotva nagyobb hangsúlyt kap a koncepció és a tervezés, más szóval komponálás. A festés csak a munka legvégén, az ácsmunka után történik. A komponálás alatt kristályosodik ki a tervezett festmények végleges formája. A harmadik hét a famunkáról szólt. Festményeimet formára vágott rétegelt lemezre készítem, ami bordázattal merevített a hátoldalukon. Fából készült egy szobor is. A helyi túrák egyikén egy tradicionális hajóácsot látogattunk meg a műhelyében. Ezen a túrán találtam egy hajóból származó fadarabot, amiből később a szobrot készítettem.
A negyedik héten időben el tudtam kezdeni a végső fázist, a festést. A festés maga is több lépcsőből áll, elsőre egy struktúrát hoztam létre, és utána azt festettem meg olajjal. Időre kellett elkészülni, mert a leadás után másnap már jött egy fotós, aki profi fotókat készített mindannyiunk teljes anyagáról. Leadás után egy-két nap pihenő következett amikor kötetlenül együtt lehettünk, majd lezárult a rezidencia. A rezidencia hivatalos része lezárult, és négyünk közül hárman vissza is utaztak hazájukba, hogy később a kiállításmegnyitóra újra a szigetre jöjjenek. Nekem nem volt kedvem a visszautazni, többször megtenni az utat, így úgy határoztam, hogy a szigeten maradok a kiállítás zárásáig, hogy személyesen tudjam hazavinni a munkáimat. Ez a maradás számomra további élményeket adott, segíthettem a kiállítás rendezésében és más szemszögből is megismerhettem a szigetet.
Milyen tudásra és kapcsolatokra tettél szert?
Én az új kapcsolatokat értékelem leginkább. Egyrészt fontos volt számomra a szervezőkkel való kapcsolat, ami betekintést adott a projekt szervezésébe is. Mivel művészként nem csak az egyéni megjelenésem szervezését, hanem egy művészeti csoport által alapított galéria megnyilvánulásait is menedzselem, ez a tapasztalat fontos volt számomra. Remélem, a jövőben lesznek közös projektjeink, illetve tudok segítséget kérni projektek szervezésében. A művésztársakkal való kapcsolat is nagyon fontos volt számomra. A rezidencián megismerhettem három művészt, három különböző országból, illetve a későbbi programok alkalmával a többi ország rezidenciáin résztvevő művészekkel is találkozhattam. Úgy gondolom, ez nagyon fontos része a kapcsolati hálónak, hogy határokon átívelő ismeret alakuljon ki.
Szakmailag mik a tapasztalataid?
Ugyan saját művészeti irányvonalamban konzekvens, egymásra épülő metodikával haladok előre, az új élmények és a megszokottól eltérő környezet mégis egy új hajtást hozott létre, amin később lehet, hogy tovább dolgozom. Nekem ez volt az első rezidenciám, így már van összehasonlítási alapom, tudom milyen lépések szükségesek egy jó rezidencia felépítéséhez. Így bátran bele tudok vágni más rezidenciák megpályázásába és válogatni is tudok már közöttük.
Szerinted kiknek fontos egy ilyen projekt és miért?
Minden művész számára fontos lehet a különböző rezidenciákon való részvétel. Mégpedig azért, hogy a megszokott környezetből kizökkenjenek, más szemszögből is tudják vizsgálni a világot, más művészek szemszögéből. Fontos lehet továbbá olyanok számára, akik nem csak egyéni karriert szeretnének felépíteni, hanem fontosnak tartják az összetartozást, a művészek galériák közötti áramlását, illetve a különböző stílusok összekötését.
A projektről részletesebben itt olvashattok.