Mint a harmincas évei közepén járó embernek, aki főként előadó-művészeti területeken alkotó-dolgozó emberekkel vagyok kapcsolatban, egyre több körülöttem az olyan szülő, aki nap nap után bukik el abban a lehetetlen kísérletben, hogy a gyerek-párkapcsolat-háztartás háromszögét a barátokkal, alkotással, énidővel és még némi pihenéssel is kiegészítve olyan hétszöggé alakítsa, ami fenntartható. Ez nem extrém sport. Ez felér egy lassú öngyilkossággal.
A 23. SURVIVAL Kiállítás és Fesztivál – „3s/8h” címmel – az idő, a munka és a figyelem közötti kapcsolatra összpontosított. A kurátorok – Michał Bieniek, Daniel Brożek, Małgorzata Miśniakiewicz és Ewa Pluta – által meghatározott keretben a munkásmozgalmak által kiharcolt nyolc órás munkanapot állítja szembe a mai három másodperces figyelemspannal a közösségi médiában. A fesztivál és a beválogatott alkatások arra hívtak, hogy elgondolkodjunk azon, hogyan kezeljük az időt – egyénként és társadalomként – a túlstimuláció, a rugalmas foglalkoztatás és a folyamatos elérhetőség korában.
A lengyel Art Transparent Alapítvány szervezésében 23. alkalommal is Wroclawban megrendezett fesztivál június 18–22. között került megrendezésre a 800 éves Leśnica-i kastély kazamatáiban.
A téma a kiállítás helyszínével és idejével (a hosszú júniusi hétvégével) is összhangban van, kiemelve az idő történelmi percepcióját. Az olyan fogalmak, mint a „szabadidő” vagy az „unalom”, évszázadokig az arisztokrácia és a nemesség kiváltsága voltak. Ma a figyelem lett az idő új mércéje és az információs gazdaság pénzneme. A munka már nem kötődik meghatározott órához – a hatékonyság és a feladat elvégzése sokkal fontosabb. Ugyanakkor mindannyian részt veszünk a figyelemgazdaságban, amely felborítja a termelékenység hagyományos fogalmát.
Sok száz pályázat közül 31 alkotás jelent meg a fesztiválon, amelyek többségén nagyon is érződött a téma húsbavágó hétköznapisága. A kazamata bejáratánál rögtön a Just a Sec (Egy pillanata; alkotó: Maciej Cholewa) alkotása fogad bennünket, ami ránézésre egy egyszerű ajtókopogtató. Dr. Małgorzata Miśniakiewicz, aki a nemzetközi vendégeknek tartott, angol nyelvű tárlatvezetésen kísért bennünket, történelmi kontextust ad a tárgynak: az első kopogtatók az ókori Görögországban jelentek meg, csak akkor még a kopogtató ajtón túli végéhez hozzá volt kötve egy rabszolga, akinek a lehető leghamarabb ajtót kellett nyitnia a vendégnek. Ezt idézi meg az alkotás külsejében: közelebbről megnézve, egy fogsort kopogtatunk meg. Rendkívül erősnek éltem meg ezt a nyitást, mert annyira mindennapi érzés a várakozás türelmetlensége egy ajtó előtt, amin szeretnénk bejutni – “nincs nekem erre ennyi időm”.
Az alkotások egy része az alkotási folyamattal magával is reflektált az idő témájára. A No Gods, No Masters (Nincsenek Istenek, Nincsenek Mesterek; alkotó: Babirot Group) egy közösségi festmény egy hosszú vászontekercsen, amelynek alkotói egy közösségként összejáró, civil és művész emberekből álló csoport, akik nem határoztak meg célt vagy témát az alkotásuknak azon túl, hogy mindenki szabadon vegyen részt benne addig, amíg szeretne. Mindenre volt idő. Míg Anna Sztwiertnia alkotása, amely leginkább egy csillárt idézett – címe: ( ) → ( ) → ( ) – szintén az alkotás idejére reflektált; Anna dolgozó anyaként, aki szobrász munkájából nem tud megélni, így van civil foglalkozása is, minden nap reggel 5 és 6 között tudott dolgozni a művén.
Rendkívül erős Jakub Leniart két fotorealisztikus festményből álló képsorozata is, amelyek a Terrain Expansion (Térbővítés) címet viselik. A gondolat forrása az alkotói fülszöveg szerint a Jujutsu Kaisen című anime sorozat, ahol a “domain expansion” egy olyan eljárás, amivel valaki képes egy olyan zónát teremteni, ahol abszolútummá válik. Leniart képein a pihenés ideiglenes menedéke jelenik meg.
Mint ahogy a fenti néhány példa is mutatja, sem az alkotók, sem a kurátorok nem optimisták azzal kapcsolatban, hogy milyen a viszonyunk és hogyan gazdálkodunk az időnkkel. Épp ezért a fesztivál további tereit és programjait úgy alakították, hogy azok viszont adjanak helyet a pihenésnek és a lelassulásnak. Kerékpáros érkezést javasoltak, a kerekasztal beszélgetéseket felvonultató színpad előtt napozóágyak és takarók fogadták a látogatókat, és a fesztiválklub is a kellemes ejtőzést szolgálta. Külön kedves még az idei fesztivál logózott terméke, a strandpapucs.
A beszélgetések kapcsán: hosszú időkeretet, 1,5-1,5 órákat biztosítottak ezekre, itt sincs rohanás. Az Arts pillér vezetőjeként a Deconfining projektet képviselve a The Body as an Archive. Artistic Experiences in Intercultural Cooperation (A test mint archívum. Művészeti élmények interkulturális együttműködésekben) kerekasztalban vettem részt. A kerekasztal-beszélgetésben Dr Małgorzata Miśniakiewicz kurátor vezetésével beszélgettem Oliwia Bosomtwe elismert íróval és szerkesztővel, aki Ghana és Lengyelország kulturális kapcsolatait kutatja, valamint Roland Jacek Chojnackival, a lengyel kulturális diplomácia meghatározó alakjával, aki számos ország Lengyel Intézetét vezette már, jelenleg pedig a Külügyminisztérium kulturális diplomáciáért felelős főosztályát vezeti. A beszélgetésben Európa és Afrika kulturális viszonyáról, a kihívásokról és a kolonizáció történelmi örökségének máig ható következményeiről beszélgettünk. Az idő témája így itt egy az eddigiektől eltérő kontextusba került: mennyi idő kell ahhoz, hogy ki tudjunk heverni társadalmi traumákat? És ahhoz, hogy érdemben megértsünk más kultúrákat?
Ez utóbbi témát boncolgatta egy másik beszélgetés apropója is, a Dialog from the Between Worlds című film, ami két XX. századi filmrendező, Jonas Mekas és Ousmane Sembene elképzelt, talán soha meg nem valósult beszélgetését mutatja be a róluk gyűjtött adatok és történetek alapján. A litván származású, New York-i kísérleti filmes és a szenegáli antikapitalista rendező nyugodt párbeszéde példát állít a lelassulás és a figyelem értékességének.
A Deconfining projektben létrejött filmes alkotásokkal találkozhattok majd Magyarországon is, a Kerekdomb Fesztivál keretében.
Ahol mi is arra hívunk majd benneteket: pihenjetek le, lassítsatok, amennyire lehetséges, és adjatok teret magatoknak, és az igazán kreatív éneteknek.