Új kolléganőnk, Wende Rebeka első PP-s nemzetközi útja Berlinbe vezetett, hogy környezetmérnökként most a kulturális és kreatív szektorral ismerkedjen. Az ismerkedésről pedig írt nekünk egy beszámolót:
Engem ért a megtiszteltetés, mint újoncot, hogy képviselhettem a PP-t a 2022-es IETM Campus Berlinen, amelynek helyszíne idén az örökké lüktető Berlin volt. Mikor megkaptam ezt a lehetőséget azt éreztem, hogy itt az alkalom egy újabb komfortzónán kívüli élményre …és igazam lett!
Az IETM Campus célja az, hogy támogassa azokat a fiatal szakembereket, akik most kezdik nemzetközi karrierjüket.
Környezetmérnöki végzettséggel, környezetvédelmi szektorból érkezve rögtön belecsöppentem az események sűrűjébe. Rengeteget tanultam a kulturális és kreatív szektorról, a résztvevő társaimról és nem utolsó sorban magamról. Hála az önismereti gyakorlatoknak, megtanultam jobban figyelni kifelé és befelé egyaránt.
Több mint 10 országból érkeztünk a tréningre a világ különböző pontjairól, és közülünk sokaknak nem az angol nyelv volt az anyanyelvük. Ettől függetlenül mindenki befogadó és elfogadó volt a másikkal szemben, hagytuk egymást hibázni, elfogadtuk és segítettük egymást. Az egész csoport nyitott volt a társaira és az egymástól való tanulásra. Ezalatt az egy hét alatt különböző interaktív feladatokkal és előadásokkal tudtunk újabb tudást elsajátítani, és cserélni, amit később majd hasznosítani tudunk a szektorban.
A hetünk eleje azzal telt, hogy bemutattuk eddigi munkásságunkat, illetve a mentorok is bemutatkoztak, ők is beszéltek szakmai pályájukról, tapasztalásaikról és pár játékosabb feladattal vontak be minket egy adott témába. Olyan témákról folyt diskurzus, mint a nemek közötti egyenlőség kérdése, a transznacionális/nemzetek közötti kontextusban történő alkotás, avagy a kapcsolatépítés fontossága, illetve a befogadás és egyenlőség kérdése. A hét második felében szintén kollaboratív feladatokkal folytatódtak tovább a beszélgetések. Az egyik feladat során például „emberi” idővonalat alkottunk, ezzel bemutatva egy társunk projektjét és átbeszéltük a problematikus szegmenseket. Továbbá beszéltünk arról is, hogy mit jelent a tisztességes nemzetközi együttműködés és milyen keretek között zajlik ennek gyakorlása.
Ottlétünk alatt zajlott éppen a Performing Arts Festival (PAF) amelynek hivatalos megnyitóján is részt vehettünk. A fesztivál első napján, ami egyben az utolsó napja volt az IETM Campusnak, megtekinthettünk egy előadást, amelynek címe „How to kill a fascist?”. A produkció egy nő, Monika Ertl történetét dolgozza fel egy olyan műben, amely a dokumentumfilmes, performatív és koreográfiai módszereket ötvözi.
A program igencsak sűrű volt és legtöbbször a nap végére nagyon elfáradtunk mentálisan, de megérte ez a fajta fáradtság. Ha volt szabad délutánunk, leültünk egy körben egy pár darab papírral és tollal, mindenki mesélt aktuális projektjéről és feltett egy pár kérdést, amiben segítséget vagy ötleteket várt, mindenki leírta, ami éppen a fejében volt és átadta a kérdezőnek. Ilyen és hasonló kreatív kollaborációval segítettük egymást. A szabad estéken pedig csapatépítés gyanánt sétálgattunk, közös vacsorát vagy csocsó bajnokságot szerveztünk. Utolsó berlini esténken koccintottunk és elbúcsúztunk egymástól, de nem örökre, hiszen hiába széledtünk szét a világ különböző pontjaira a beszélgetés és a közös ötletelés tovább folytatódik.