A Határhelyzetek a LEAP – LEgAcy in Progress: (Re)Constructing European Narratives and (De)colonising Discourses projekt budapesti kiállítása. A kiállítás a transzatlanti rabszolgakereskedelem történeti emlékezetéből kiindulva azt vizsgálja, hogyan él tovább a gyarmatosítás a jelenben. A kolonialitás – Aníbal Quijano fogalma – a gyarmatosítás utóéletét jelöli: azt, ahogyan hatásai a modern társadalmakban is fennmaradnak. A kiállítás ezt olyan, hierarchiákat újratermelő logikaként érti, amely egyenlőtlenül biztosít hozzáférést a védelemhez, a mobilitáshoz és az elismeréshez.
Magyarország nem klasszikus gyarmatosító hatalom, a kiállítás mégis azt állítja, hogy a koloniális modernitás – vagyis a gyarmatosításból örökölt viszonyok továbbélése – túlmutat a hajdani birodalmak földrajzán. A bőrszínhez és származáshoz kötött sztereotípiák az intézményekben, a határrezsimekben, a munkaviszonyokban és a mindennapi nyelvben is jelen vannak. Ezáltal Magyarországon is újratermelődnek a gyarmatosítás nyomán létrejött egyenlőtlenségek, a belső gyarmatosítással és az önfelmentő áldozati narratívákkal együtt. A szolidaritás ezért itt tanulható gyakorlat: nem sajnálat, hanem önkritika, kockázatvállalás és elszámoltathatóság. François Piquet kétcsatornás filmjében guadeloupe-i, fehér és rasszializált (nem-fehér) megszólalók párhuzamos monológjai a néző saját reakcióin át teszik érzékelhetővé a szövetségesség lehetőségét.
Budapestről nézve a Határhelyzetek olyan jelenségekre irányítja a figyelmet, mint a roma közösségeket aránytalanul érintő rendőri gyakorlatok, a 2015 utáni menekültellenes vizuális propaganda, a migrációs munkaerő kiszolgáltatottsága, valamint a kisebbségi közösségek nyilvános megjelenésének hiányai és torzulásai. Fő témája a rasszizmus mint normalitás: azok a rutinszerű, gyakran észrevétlen működésmódok, amelyek a diszkriminációt nem kivétellé, hanem a mindennapok részévé teszik. A határ itt nemcsak politikai-földrajzi választóvonal, hanem testi tapasztalat, intézményi gyakorlat és a közbeszéd része is.
A kiállítás művei a határ, a nyelv és a saját nézőpont megjelenítése felől közelítik meg a kérdést: láthatóvá teszik a belépés és a megfigyelés rendjét, a mobilitás árát a munkában, az eltérő időzónákhoz igazított családi kapcsolattartásban és a városi térben, valamint a szlogenek, a propaganda és a gyarmatosító nézőpont lebontását övező viták nyelvét. A budapesti társadalmi valóságból kiinduló közösségi együttműködések a roma tapasztalatot, a megbélyegzés visszafordítását, a jövőképek keresését és a közösségi trauma közös, részvételre épülő, performatív feldolgozási kísérleteit úgy mutatják meg, hogy közben elkerülik a megjátszott empátiát, a szenvedés látványosságát és a liberális öntömjénezést. A workshopok, a vezetett alkalmak és a kerekasztal-beszélgetések a párbeszéd, a figyelem és a vita nyílt terét hozzák létre.
🔵Résztvevő művészek: Cigánybűnözők kollektíva, Sarah Diefallah, El-Hassan Róza, Fabricius Anna, Mansour Forouzesh, Zahra (Saba) Fuladvand, Horváth Anita, Koltay Dorottya Szonja , Oláh Norbert, Oravecz Tímea Anita, François Piquet, Sárvári Regina.
🔵Kurátor: Liber Johanna
🔵Kurátor-asszisztens: Osvay Dorottya Ilona
A projekt 14 hónapon át tart, és az Európai Unió CERV programjának társfinanszírozásával valósul meg.